Megint egy évvel öregebb lettem...

Szerdán volt a szülinapom, megint öregedtem egy évet. Amióta gyerekeink vannak, azóta az ő születésnapjukból csinálunk nagy cécót, a mienket csak visszafogottan ünnepeljük. 

Óvodás kirándulás volt aznap, így csak gyorsan-gyorsan sütöttem egy levelestésztás-almás sütit, majd vacsora után az én szüleimmel el is fogyasztottuk. Meg maradt még egy kis kirándulásos kakaós csiga is, amit előtte este sütöttem. :)

Majd mutatom, mit kaptam a férjemtől. 

Kora ősz a Balatonon

A férjem egész héten be volt sózva, hogy nekünk ma el kell mennünk a Balatonra, mert még jó idő van, a víz is meleg, minden tökéletes lenne. Ez volt a terv szerda estig, amikor elkezdtek a gyerekek szépen sorban lebetegedni. De a férjem csak odáig volt, hogy menni kell. Így összeszedtük magunkat a déli alvás után és elindultunk. Uzsonnára ki is értünk. A gyerekek és én a parton maradtunk, Szabi meg megvalósíthatta az álmát és fürdött egyet még a Balatonban, idén utoljára. 

Bevallom, utálom a kánikulát, így ez a mai pár óra nekem többet ért bármelyik nyári balatoni nyaralásnál. Tökéletes idő, semmi zsúfoltság, a gyerekek nagyon élvezték. Csak az a fránya betegség ne lenne...

Csodálatosan tiszta a víz ilyenkor. 

Bartos Erika is velünk jött. :)

A lázas-taknyos bandának.

Drága fiam! A kihalt étterem soron csak találtunk olyan helyet, ahol még ilyenkor is főznek. Szegényem itt már kicsit ágyban szeretett volna inkább lenni. 

Imádjuk a Balatont! 

Hangolódás

Hétfőn a kisfiam közel három hónap nyári szünet után igen keservesen indult el az oviba. Nem sírt, csak majdnem. :) Aztán reggel mondogattam neki, hogy majd mindig kitalálunk valamit, amit közösen csinálunk ovi után, pl. csinálunk kortyolós teát. Ez nálunk olyan nagy dolog, mintha nyaralni mennénk. A kortyolós teázás nem hasonlít a reggeli teához, amit gyorsan bedobunk és állunk is tovább, hanem ez még pont annyira meleg, hogy csak kortyolni lehet és közben csak teázunk és ennyi. :) A gyerekek nevezték ezt el kortyolós teának, én meg ilyenkor értem, mire vágynak. Egy kis nyugira. Nos, ovi után kortyolós teáztunk, mesélt a napjáról, ami végül nem is volt olyan vészes. 

Julcsikám meg most kicsit nehezen találja fel magát. Tökéletesen megszokta, hogy az általa olyan nagyon imádott bátyja három hónapig mellette volt, volt kivel játszani, beszélni, veszekedni. Most meg csak anya. Szóval csajos délelőtt volt, sütöttünk kuglófot délutánra a tea mellé. Mandulás kuglóf eredetileg, nálunk kicsi dió is került bele, mert pont kicsivel kevesebb mandula volt itthon. És én nem porcukroztam meg olyan csodásan, ahogy az eredeti recept képénél van, mert így is több cukrot fogyasztunk, mint kéne. A recept itt található. 

Újabb képek a falon

A lépcsőfordulóban már kialakítottunk egy kis családi albumot a falra, most bővítve lett, csak máshol, de szintén az étkezőben. Kicsit tovább tartott a megvalósítás, mint terveztem, mert döcögősen ment a keret beszerzés is, aztán meg nehezen vettem rá magam a festésükre, végül a képválogatás sem ment 5 perc alatt. De csak elkészült. :)

Pár kedvenc fotó rólunk, főleg a gyerekekről.

Hátul látni a régi gyűjteményt.

Szeretjük a fotóinkat a falon, de egyetértettünk abban a férjemmel, hogy nem akarjuk  mindenhol magunkat látni. Ezek a képek viszont jól mutatnak az étkezőben, szeretünk rájuk nézni. Még egy kicsi bővítés lesz pár év múlva egy harmadik falra, de oda már csak 3-4 képet tervezek. 

Nyárbúcsúztató

Tegnap összejöttünk páran a baráti társaságból néhány órára. Ez volt az utolsó nyári összejövetel idén. Jön az iskola, óvoda, vége a szabadságoknak. Még kiélvezzük az utolsó kánikulás napokat, de délután öt felé már pulcsi kell a gyerekekre. 

Sütöttem képosztás pogácsát. Most csináltam először, nem kizárt, hogy utoljára, mert hiába lett finom, a többség nem szereti a káposztát. :)

Egy nagy adag jeges tea. Mondjuk az elmúlt napokban már néha eszembe jutott a forró tea ivásának lehetősége is. :)

A gyerekeknek közel 40 percen keresztül töltöttem vízibombákat...

....amiket kb. 5 perc alatt kivégeztek. Megérte. :)

Jövöget az ősz. Én már érzem.

És azt hiszem, jobban szeretem, mint a szúnyogos, izzasztóan kánikulás nyarat. 

Lassan elkezdem a házat is őszi hangulatba hozni. Lassan. Még kiélvezzük előtte a nyáriszünet utolsó hetét. 

Ékszertartó fiókból

A tavaszi lomtalanításkor találtam egy ronda, barna fiókot, szóval nem egy szép antik darab...Gondoltam jó lesz az még valamire. Közben megszületett az ötlet, csak a megvalósítás ment lassan. Lefestettem fehérre, majd a férjem segítségével polcocskát tettünk bele, akasztókat csavaroztunk, és ő még egy csibehálót is beleszerkesztett nekem. Így lett ékszertartó belőle, hogy átláthatóbban legyenek együtt a bizsuim. 

Most jelenleg nem sok látszik belőle, mert már megpakoltam rendesen. A helye valószínű, hogy majd mindig változni fog, egyelőre a gardrób ajtóban van egy kis szekrényen. 

A csibehálóra mentek a fülbevalók.

A bolhapiacozott kádacskába pedig az átdugós fülbevalók. 

Talán így, hogy minden együtt van, gyakrabban használom majd őket. 

Savanyúság

A pénteki napom/napunk teljes egészében ráment a savanyúság gyártásra. Ebben még egyáltalán nincs rutinom, egyszer tettem el eddig életemben csalamádét, olyan nagyon ehetetlenül ecetes volt, hogy ki kellett önteni az összeset. Ez volt pár éve. Most újra hozzáfogtam, más recept alapján. 

Limara blogját biztosan sokan ismerik, nála találtam ezt a receptet. Legközelebb ha készítek, egy nagyon kicsit kevesebb ecet kell bele, de egyébként finom lett. A hozzávaló zöldségek itthon is teremtek, meg a nagypapámnál, meg anyukámnál, meg a piacon.:)

Nem csinálok mindig nagy hacacárét a dekorálás körül. Időhiány...

Uborkát viszont még soha nem tettem el, így ezt is kipróbáltam, hogy ne kelljen minden pörköltes ebédhez a nagyszülőktől kunyizni savanyúságot. A receptet Violettánál találtam. Nem linkelem be, rengetegen ismerik, szeretik a blogját, úgyis tudjátok, kiről beszélek. :) Itt még nem tudok véleményt mondani, majd ha télen megbontjuk az egyik nagy üveget, akkor meglátjuk mi a helyzet. 

Lidl címke. Olyan kis aranyosak. 

Szintén Limaránál találtam egy receptet, amiből közben kicsit más lett. Ott paradicsomos chilidzsemként található. Múlt héten a zöldségesnél gyönyörű chilit láttam, de nem vettem, mert ha van, hát majd lesz máskor is, akkor még nem tudtam, mikor lesz időm ezzel vacakolni. Pénteken reggel készen álltam a megvalósításra. Zöldségesnél elfogyott a chili, a piacon senkinél nem kapható, sem, Tesco, sem Lidl, sem Spar, sem egyéb nagyobb zöldséges a belvárosban. Nagyon pipa voltam magamra, hogy nem vettem meg előbb. A halszósszal szintén így jártam. Így kialakult egy Adri-verzió: a kertünk tele van kicsi hegyes, erőspaprikával, azt tettem bele. Halszószt meg nem. Három órán keresztül kevergettem. A végeredmény pedig igen jó lett. Az eredeti recept szerintem kicsit sántít, mert iszonyú sok cukrot ír bele, én már kevesebbet tettem bele, mert sokalltam, de így is elég édes lett. És csípős. :) Nagyon tetszik az íze, húsokhoz fog fogyni bőven. Már előre is gondolkodtam, azért csináltam dupla adagot, mert a család férfi tagja egytől-egyig imádják a brutálisan csípős ételeket, szóval karácsonyra, gasztroajándék. 

Osztrák bolhapiac

Múlt héten 7 napot töltöttünk Ausztriában. Egyszer, ha összeszedem magam és lesz rá egy órám, akkor írok róla egy beszámolót, hogy merre jártunk, mit láttunk és milyen volt. De most csak egy kicsit írok. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni, hogy milyen egy osztrák bolhapiac. Már hallottam róla sok-sok szépet, jót. Ezért kinéztük a bolhapiac-naptárból, hol lesz ebben az időszakban vásár. Neunkirchenben. Ez attól a falutól kicsit messze volt, ahol mi nyaraltunk, de bevállaltuk a két órás utat, amiből három lett, mert egy útfelújítás miatt kicsit kevertünk. De semmi gáz, az utazás minden méterét imádtuk, mert mindig van valami látnivaló, szép ház, sok virág, cuki tehén, zöld mező, gyönyörű hegy, kreatív farakás, stb. és a gyerekek is nagyon jól bírták. 

A bolhapiac meglepően kicsi volt, aminek én nagyon örültem, ugyanis attól féltem a legjobban, hogy rengeteg ember lesz és az a kedvemet tudja szegni, ha nyomorognom kell egy-egy árusítónál, hogy lássak valamit. Ez egy kis füves terület, négy sornyi árussal, kellemes idővel, kevéske vásárlóval és rengeteg, nagyon olcsó kinccsel. 

Én egyáltalán nem vagyok tapasztalt bolhapiacozó Ausztriában, a magyar kínálatot és árakat ismerem. Fogalmam sincs, hogy ezekből az árakból még lehetett-e volna alkudni, de nekem annyira, de annyira olcsónak tűnt, hogy eszembe sem jutott az alkudozás. 

Nem vettem túl sok mindent, de én ezektől is iszonyú boldog voltam. 

Mutatom:

Ez  a kupac volt összesen és kereken 10 euro. A kis fiókos polcocska 2, a magazinok 1euro/3db. Ha valaki nem ismerné őket, az új áruk bőven 1000 forint körül van. Ezek régiket, de az egyáltalán nem érdekelt. 4db angol lapostányér 3euro. Visszakérdeztünk, hogy darabja? Mert itthon 1000 forint fölött van darabja. Nevet a néni, hogy nem, a 4db összesen 3 eruro. Bakker! :) Az angol cukortartó 1euro volt, aminél szintén néztem, hogy ez biztosan tévedés, ugyanis a múlt héten vettem Fonyódon egy kicsit másabb fajtát 1500 forintért. 

Nos, szóval odáig vagyok, meg vissza a gyönyörtől. Most eléggé vérszemet kaptam és nagyon-nagyon vágyok még bolhapiacozni menni Ausztriába. Kicsit sajnos elment a kedvem ezek utána a magyar lomiktól. Főleg a szemtelen árak miatt. 

Fonyódi kincsek

Még az osztálytalálkozó előtt egy hetet töltöttünk Fonyódon. Mindenképpen beiktattunk egy kis bolhapiacozást. Nagyon szeretem a fonyódi lomist, bár elégé drága. 

Most is találtam pár nekem tetsző kincset. 

És akkor ezek mind elég olcsóságoknak tűntek. Mindaddig, amíg meg nem látogattunk egy osztrák bolhapiacot. Következő bejegyzésben azzal jövök. 

Osztálytalálkozó

15 évvel ezelőtt érettségiztem 11 társammal együtt. Emlékszem, a fizikatanár a legelső óránkon közölte az akkor 28 fős osztályunkkal, hogy ennek a bandának fele fog csak érettségizni. Kedves ember volt... Bejött neki. Tizenketten maradtunk. Csupa-csupa olyan emberke, akiket én nagyon szerettem és rengeteg emlékem kapcsolódik hozzájuk. 

Mivel kicsinyke társaságunk szerteszét szaladt a nagyvilágban, Németország, Anglia, Kanada, stb. , így az elmúlt 2 évben szerveztük ezt a találkozót. 

Istenem, annyit nevettem ma! Olyan jó volt látni újra a régi, szívemnek kedves embereket, akik ugyanolyan hülyék velem együtt, mint 15 évvel ezelőtt, csak már legtöbbjüknek gyereke is van. :)

A napunk az iskolánkban kezdődött, aztán ebéd egy étteremben, majd levezetésképpen nálunk gyűltünk össze már férjestől, gyerekestől. 

Kicsit készültem rá, amennyire az időm engedte. 

Tőlem egy kis emlék.

Remélem, hogy 5 év múlva újra ugyanitt. :)