Mickey egér

Azt gondoltam, hogy mi majd megússzuk, hogy mesefigurának kelljen beöltözni farsangkor, de csak nem sikerült. Már van saját akarata is a gyereknek, nem befolyásolható olyan könnyen. Így lett Dániel Mickey egér. Túl nagy hacacárét nem csináltam a jelmez körül. Fekete harisnya, fekete póló, piros rövidnadrág két fehér gombbal, fehér kesztyű /pöttyös tenyeres volt itthon..../ és két nagy fül egy fekete hajpánton. Ennyi, nem több. De aranyos lett. 

Este jövök a kisebbik farsangolóval is. 

Daninál az ünnep

Lassan elrakosgatom a  karácsonyi díszeket, de csak lassan. Én még ezen a héten ünnepi hangulatban vagyok, mert most van rá több időm. 

Dani szobájában is volt minimális díszítés és neki is volt szenteste reggelére karácsonyfája is. Természetesen fiús. 

Ezt a kis fát egy karácsonyi cserebere játékon kaptam, Daninak megtetszett, így megkapta. 

Bolhapiacos készlet egy darabja, és ő is kapott gombákat is. 

Facebookon már mutattam őket, mindegyik friss alkotás. 

Szerencsétlen kis szarvas, már olyan régi és olyan viseltes. 

Szeretem a szobáját, bár már kicsit mocorognak bennem a tervek, hogy majd milyen lesz, ha nagyfiúsítunk jövő nyáron, mielőtt iskolás lesz. 

Szentesténk

Kicsit mesélek róla, hogy is zajlik nálunk egy szenteste. 

A gyerekek délutáni alvása után átjöttek az anyósomék és elvitték őket sétálni egy nagyot. Ez a gyerekeknek nem furcsa, szokott ilyen lenni. Addig mi a férjemmel villám tempóban rendezkedünk, fát díszítünk, ajándékokat pakolunk a fa alá. Sietni kell, nem lehetnek órákat kint a hidegben a gyerekek. :) Aztán amikor jönnek haza, mi már készen vagyunk mindennel. Kicsit az a bonyolult, hogy nagyjából egy tempóban vetkőztessük le a gyerekeket, hogy egyszerre menjenek a nappali felé. Idén is sikerült. Aztán futás a nappaliba, ahol várja őket a meglepetés, a karácsonyfa és az ajándékok. Nálunk a Jézuska hozza a fát és a csomagokat is. Drága nagyfiam idén is teljesen elhitte, hogy minden akkor történt, amikor ők sétáltak mi meg apával készítettük a vacsorát. :)

Aztán örömködtek kicsit, a díszeket nézegették, majd nekiestek az ajándékok bontogatásának. Már elég régóta azt csinálom ünnepekkor, hogy rárajzolom az ovis jelüket, így tudják, kié melyik. Bontogatás után legóztuk kicsit az újjal, majd vacsoráztunk. Vacsora után kipróbáltuk az új társasjátékot, ami nagyon vicces, sokat nevettünk. Aztán fürdés után tegnap a karácsonyfa alatt meséltünk, persze új könyvből. Így zajlik nálunk egy szenteste. 

A könyvekkel.

Az a bizonyos társasjáték. Dani nagyon szereti a Vadadi Adrienn mesekönyveket, így a játéknak is örült. 

Julcsám diafilmet bontogat. 

Mikulás

Kicsit előbb ünnepeltük a Mikulást, mint hivatalosan van, mert nem szeretem, ha hétköznapra esik. Ovi-munka előtt amúgy is elég kapkodós a reggel, oda nem akartam benyomorítani, az oviban napján jön, és napján este van apa dolgozójában is az ünnepség. Szóval estig nem akartam vele várni, mert elveszíti a varázsát az egész attól, hogy már ezer csomagot kapnak addig. Hétfőn meg dolgunk van este, szóval így lett a ma este. 

Jövőre előrelátó leszek és előre felveszem a következő szöveget, hogy amikor kell, csak bekapcsoljam nekik: "Csak a jó gyerekeknek hoz ám ajándékot a Mikulás. Ha folytatjátok a veszekedést, visítást, megijed szegény és inkább továbbmegy a Berciékhez /utcánkban lakó ovis társ/." Kár, hogy nem számoltam, hányszor mondtam én ezt a mai napon. :)

Délután kipucolták a csizmájukat. Még a talpát is, biztos, ami biztos. :)

Amíg várakoztunk, megvacsoráztunk. Édességnek sütöttem mandulás muffint mandulás krémmel. Nagyon finom. Ha még a habzsákomat is megtaláltam volna, akkor szebb is lett volna. 

Aztán csak nem volt semmi a csizmákban, csak nem jött a Mikulás, úgyhogy elmentünk fürdeni. Fürdés után nézzünk oda még egyszer, hátha. És tessék, erre járt az öreg! Volt nagy öröm, édesek voltak. Olyan jó, hogy hisznek még a Mikulásban! Nagyon remélem, hogy még így marad ez pár évig. 

Mikulásra

Tudom, most nagy divatja van a csillagos textileknek és a varrott csillagoknak. Nem szoktam követni a divatot, de ezekről az anyagokról eszembe jutott, hogy a gyerekeimnek kéne belőlük apróságokat varrni. Így készültek ezek. 

Mikulásra zsákok, csillagok és csizmák.

Volt Daninak egy pulóvere, nagyon puha fonalból, borzasztó szabással. Elbontottam, abból kötöttem a zsákokat, bélésnek kaptak csillagos anyagot. 

A gyerekek karácsonyfájára.

Kicsi csizmák. Valami lapos apróság belefér, de inkább dísznek készültek. 

A levelet már megírtuk a Mikulásnak hétvégén, már csak jónak kéne lenni. :)

Nyuszis zsúr

Szombaton megünnepeltük Dániel születésnapját a szokásos baráti társasággal is. Ugyanúgy "Találd ki, mennyire szeretlek!"-es szülinap volt, mint a családos. Nyolc kisgyerek volt a házunkban, akik nagyon jól érezték magukat, már aki nem dőlt ki a kanapén. :)

Répatorta. Nekem nagyon ízlett. És persze ronda. mert mint már írtam egyszer régen, nagyon nem tudok szép tortát csinálni. :)

A teríték.

Megint előkerültek a bébiitalos üvegek, amibe almás-banános répalevet töltötte, /Lidl/. A nyuszik fölé írtam a gyerekek nevét és ovis jelét, már akiét nem rontottam el. :)

A sok édesség mellé egy kis egészséges rágcsa. 

Ezennel befejeztük erre az évre a szülinapozásokat! :) 

Még kicsit őszözünk, aztán lassan jövök a  karácsonyi tervekkel és azok megvalósításával. Mert ugye nekem az egész év karácsony. :)

Dániel ötödik születésnapja

A mai napon ünnepeltük Dániel kisfiam ötödik születésnapját. Pár hónappal ezelőtt kérdeztem tőle, milyen szülinapot szeretne /nekem sok idő kell, hogy mindennel elkészüljek/. Azt mondta, hogy nyuszikásat szeretne, vagyis nálunk a "Találd ki, mennyire szeretlek!" című mese a "nyuszikás". És lett neki "nyuszikás" szülinapja, kis őszi beütéssel. 

Az ajándékok, amiket tőlünk kapott. Egy könyv, egy egyedi "nyuszikás" póló, egy általam /kicsit bénán/ transzferált doboz a kavicsainak, egy csoki és egy bögre. A bögrét kedvenc porcelánfestőnkkel készíttettem. 

Az ünnepelt helye. 

Baba unokahúgival együtt tizennégyen voltunk. Pizzát sütöttem. A vacsora csupa-csupa baki volt. Pl. nem tettem szalvétát, a pizza oltári lassan sült, a tortáról szeleteléskor derült ki, hogy nem olyan ízű, amilyet kértem....A vége felé már kínomban röhögtem.

A terítéshez előkerültek a régi nyuszis dobozaink is, amik nem túl húsvétosak. 

Levelekkel, makkokkal, gesztenyékkel, tobozokkal.

Isten éltessen egyetlen kicsi Buckánk! :)

Még Pettson is 5 gyertyát gyújtott! :)

Hangolódás

Hétfőn a kisfiam közel három hónap nyári szünet után igen keservesen indult el az oviba. Nem sírt, csak majdnem. :) Aztán reggel mondogattam neki, hogy majd mindig kitalálunk valamit, amit közösen csinálunk ovi után, pl. csinálunk kortyolós teát. Ez nálunk olyan nagy dolog, mintha nyaralni mennénk. A kortyolós teázás nem hasonlít a reggeli teához, amit gyorsan bedobunk és állunk is tovább, hanem ez még pont annyira meleg, hogy csak kortyolni lehet és közben csak teázunk és ennyi. :) A gyerekek nevezték ezt el kortyolós teának, én meg ilyenkor értem, mire vágynak. Egy kis nyugira. Nos, ovi után kortyolós teáztunk, mesélt a napjáról, ami végül nem is volt olyan vészes. 

Julcsikám meg most kicsit nehezen találja fel magát. Tökéletesen megszokta, hogy az általa olyan nagyon imádott bátyja három hónapig mellette volt, volt kivel játszani, beszélni, veszekedni. Most meg csak anya. Szóval csajos délelőtt volt, sütöttünk kuglófot délutánra a tea mellé. Mandulás kuglóf eredetileg, nálunk kicsi dió is került bele, mert pont kicsivel kevesebb mandula volt itthon. És én nem porcukroztam meg olyan csodásan, ahogy az eredeti recept képénél van, mert így is több cukrot fogyasztunk, mint kéne. A recept itt található. 

Dániel és Szabolcs névnap

A kisfiamnak ma van a névnapja, a férjemnek pedig jövő héten lesz, de mindig egyben ünnepeljük. A névnapokból közel sem csinálunk akkora hacacárét, mint a szülinapokból, de azért kicsit mégis más, mint a sima hétköznapok. 

Nem igazán volt lehetőségem jobb képek készítésére, mert ma kicsit frontos mindegyik gyerek, egész nap a civakodás, nyafogás, hiszti....

Róka Úr az egyik ajándék. Nem a férjemé, hanem Danié. :)

Nyáron mindig megjön a kedvem a sárga színhez. 

A férjemnek könyv, természetesen. A fiam pedig kapott a róka mellé még egy igazi, nagyon jó minőségű, drágább kategóriás gyerektávcsövet. Most aztán nézheti majd Fonyódról a Badacsonyt. 

Készült még mára a bundáskifli mellé egy szedres-poharas édesség. Persze nem bírták kivárni, hogy díszítsem tejszínhabbal, szederrel. Mondom, ez egy ilyen nap. 

Julcsinak is rókát varrtam a névnapjára, akkor már megbeszéltük, hogy ő is azt kap. Már várta, néha emlegette. 

És örült neki. Azt mondta, hogy "Anya, te olyan szépeket tudsz varrni!". :)

Isten éltesse a Dánieleket és a Szabolcsokat!

Tegnap

Még valamikor a nyár elején megvettem a Nők Lapja receptes különszámát, amiben fantasztikus péksütemények vannak. Az újság nekem nagyon tetszik, a borítójáról nem tudom levenni a szemem, olyan kis vidám. És úgy az egész tetszik, igényes magazin. Egy sós receptet már kipróbáltam belőle pár hete, ugyanakkor Dániel kiválasztott egy kakaós csigát is, hogy süssük meg. Azóta is vártuk, hogy elmúljon a nagy meleg és érdemes legyen bekapcsolni a sütőt. Tegnap jött el az ideje. Megsütöttük és nagyon finom lett, szóval biztosan fog még készülni. 

Aztán tele hassal és a becsípődött nyakammal nekiálltam kigazolni a szerencsétlen kis virágoskertemet, majd kiástam a téglák helyét a szegélyhez. Eddig kisebb-nagyobb kövek voltak szegélyként, de borzasztó nehéz volt gazolni közöttük, így a nagypapámtól hoztak nekem téglát és azzal raktuk ki. Mindenképpen jobb lett. Igen, van benne egy kis girbe-gurbaság. Így akartuk. :)