Az új karácsonyi párnáink

A nappali nekem minden évszakban és ünnepkor elég nagy fejtörést okoz, amikor díszíteni, újítani szeretnék. A színeivel nem vagyok tökéletesen elégedett, mert ugye adott egy nagyon jó állapotú, nem is olyan régi, legénylakásba vásárolt terrakotta ülőgarnitúra, ami elég fix pont volt a szőnyeg vásárlásnál, a falfestésnél. Szóval túl sok színnel nem tudom variálni, pl. a kék és a rózsaszín eléggé ki van lőve nálunk a nappaliban. Tavaly karácsonykor próbálkoztam fehérrel lágyítani a dolgot, nem véletlen, hogy akkor nem tettem fel róla képet, mert nem győztem annyi fehéret pakolni ebbe a szobába, hogy a végeredmény elegáns legyen. Így idén megszületett az ötlet, hogy legyen bordó az ünnepi dekoráció.  Kicsit féltem, hogy túl sötét lesz a végeredmény, de nem lett rossz. Ilyenkor úgyis nagy szerepe van a fényeknek, amik kuckóssá teszik az egész szobát a bordóval együtt. 

És elkészült a négy új párnánk is, keresztszemes hímzéssel. 

Kicsit gyerekesek, de nekem nagyon tetszettek ezek a minták. 

A nappalink nem egy bemutató terem. Iszonyú sok cuccunk van, így nem túl egységes az összkép, bármennyire törekszem. 

A vakablak. Már mutattam őszi hangulatban is. 

De a karácsonyfa idén is fehér lesz, mert azt imádtuk tavaly. :)

Eddigi karácsonyaink

Készítettem itthon található anyagokból egy egyszerű kis képtartót. Egy vacak deszka, maradék festék, facsipeszek. Semmi bonyolítás, koptatás, transzferálást és egyebek. Csak egyszerűen. Megkerestem az összes eddigi karácsonyunk képeit, ami már alapban nagyon jó volt, mert így végignéztem egy csomó albumot. :)

A helye idén az étkezőnkben lesz, így majd talán csendesebben vacsoráznak a gyerekek, ha közben képeket nézegetnek. Bár kétlem. :)

Újabb képek a falon

A lépcsőfordulóban már kialakítottunk egy kis családi albumot a falra, most bővítve lett, csak máshol, de szintén az étkezőben. Kicsit tovább tartott a megvalósítás, mint terveztem, mert döcögősen ment a keret beszerzés is, aztán meg nehezen vettem rá magam a festésükre, végül a képválogatás sem ment 5 perc alatt. De csak elkészült. :)

Pár kedvenc fotó rólunk, főleg a gyerekekről.

Hátul látni a régi gyűjteményt.

Szeretjük a fotóinkat a falon, de egyetértettünk abban a férjemmel, hogy nem akarjuk  mindenhol magunkat látni. Ezek a képek viszont jól mutatnak az étkezőben, szeretünk rájuk nézni. Még egy kicsi bővítés lesz pár év múlva egy harmadik falra, de oda már csak 3-4 képet tervezek. 

Levendulás étkező

Mint eddig minden nyáron, idén is levendulába öltözött az étkezőnk. Igyekeztem csak szolidan, mert olyan nagyon nem szeretem a lila színt, na meg jóból is megárt a sok. :)

Ezt a tálcát Bettustól vettem, aztán jól lefestettem. :)

Egyben. Most fotózáskor rájöttem, hogy az étkezőnket télen-karácsonykor szeretem a legjobban, mert akkor amúgy is a fényeké a szerep, vagyis a gyertyáé és egyebeké, szóval akkor nem annyira rossz, hogy ilyen sötét ez a hely. Nyáron elférne egy kis világosság. 

A kertünkből. 

A tálaló. 

A kis kedvenc kannácska. 

2-3 éves hímzés. 

A kép tavalyi hímzés. mellette a madárkát a legrégebbi legjobb barátnőmtől kaptam. 

Az egyik ajándék, a másik az enyém. :)

Pepco bögre, Pepco tányér

Elkészült a hálószoba

Eddig is volt hálószobánk és eddig is zöld volt. Csak egy bibi volt, amit nagyon nem szerettünk, hogy Julcsi szobáján keresztül lehetett megközelíteni, egy boltív volt a két szoba között, amit mi függönnyel próbáltunk lezárni. Amikor megvettük a házat, tudtuk, hogy valamikor ezt vissza fogjuk csinálni, vagyis befalaztatjuk a két szoba közötti boltívet és a mi hálószobánkra is külön bejáratot csináltatunk. Na, ez a kis munka folyt az elmúlt 10 napban nálunk. Nem túl nagy munka, de pont elég ahhoz, hogy úszott a porban és koszban az egész ház, a rendetlenségről meg nem is beszélek. 

De szombaton kivonultak a festők és kőművesek végleg, így nekiestünk a pakolásnak és nagytakarításnak. A nyelvünk kilóg, de az emelet elkészült, rend van és tisztaság. Borzasztó sokat dolgoztunk, majd mutatom Julcsi szobáját is. De jöjjenek a hálószobánkról a képek. Maradt zöld-fehér, mert szeretjük. 

A házban az emelet szinte teljesen lambériás. Az előző tulajnak volt valami lambéria-mániája... Mi pedig nem szeretjük, mert elmegy egy nyaralóba vagy hétvégi házba, de a lakásunkban nem tudtuk elképzelni a barna, lakkos lambériát. Mert ez az volt. Amikor megvettük a házat, nagyon sokat tanakodtunk, hogy lefessük-e vagy sem, szakembereket kérdeztünk, tanácstalanok voltunk. De én erőszakos voltam, hogy ugyan mitől félnénk, menni fog ez. Nos, 3x 9 órán keresztül festettem. És azon kívül. hogy akkoriban ecsettel álmodtam, nem bántam meg. Mindenképpen jobb így fehéren. Túl nagy és drága munka lett volna leszedetni és más megoldást találni helyette. 

Ezt a szekrénykét már mutattam, a nagypapámnál várt arra, hogy egyszer a tűzre kerüljön. Lefestettem. 

Az ágyunk és körülötte a kacatok. :)

Véka, ahogy felénk mondják. Óriási nagy, ebben tároljuk az ágytakarót vagy ha normálisabban ágyazok, akkor az ágyneműt. 

Az olvasós részleg a nemrégiben kárpitozott fotellel és az első kötött párnámmal. 

A boltív helyén pedig lett egy hatalmas üres falunk, amire pár hete hímeztem ezt a három képet. Mi vagyunk. Olcsó, Pepcoban vásárolt képkeretben. 

Most pedig alig látok a fáradtságtól, így megyek és kipróbálom az új-régi hálószobánkat, ahol biztosan eleinte furcsa lesz, hogy nem hallom Julcsi minden pisszenését. 

Rendezgetés

A sok-sok szenvedélyem közé tartozik a fényképek rendezgetése albumokba. Évekkel ezelőtt elkezdtem ugyanolyan méretű és alakú albumokat venni, mert elegem lett az összevisszaságból. Van már itthon sokféle, régi, barna képekkel teli, az ősökről, van esküvői, öcsémmel gyerekkori, utazós és természetesen a gyerekeinkről. Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a dolgot, utoljára Julcsi 3 hónapos korában hívattam elő képeket /most 15 hónapos/, így 170db kép jött össze a kedvencekből. 

A hétvégén újra kijutottunk a Balatonra pár napra, ahol volt időm ezzel foglalkozni. Röpke két órámba telt, mire csoportosítottam, időrendi sorrendbe raktam őket, albumba szuszakoltam és feliratoztam. Imádom ezt csinálni. 

Szerencsére nem csak addig jutok, hogy albumozom a képeinket, hanem néha-néha leülök vagy ülünk és lapozgatjuk is őket. 

Levendulás étkező

Amióta itt lakunk, ennek lassan 3 éve, minden nyáron az étkezőnkben levendulásítottam kicsit. Első évben csak a tálalót, másodikban az asztalt is, idén már az ablakot is. 

Idén hímeztem ezt a képet.

Benne van az 5 éves terveben, hogy lecseréljük egy tisztességes étkező garnitúrára ezt a kis szerencsétlen asztalt a szerencsétlen székekkel. Azon tanakodtam, vajon létezik -e krémszínű? 

Tavalyi hímzés

Nagynénimtől kaptam, ő meg úgy kapta valakitől. :)

Tíz képből lett egy olyan is ebből a szögből, amin nem fut vagy mászik egy gyerek sem. :)

Még egy kis húsvét

Elmaradtam két művemmel. 

Kicsinyke kép a nappalinkba. Ma elkezdtem összeszedni a többi húsvéti dísszel együtt. 

És madárkák szintén a nappalinkba. Ők maradnak nyárra is. 

Pár újdonság

Múltkor mutattam pár apróságot, amik festésre vártak. Ez a kis névtábla az egyik, ami közülük való. Julcsi ajtajára hímeztem. 

Nagyon picike, alig találtam olyan mintát, ami belefér. 

Ebből a keretből készült. 

A fürdőszobánkban zömében terrakotta és krém márványos a csempe és a járólap. A régi tulaj csináltatta, jó állapotban van, így a takarításon kívül semmit nem csináltunk vele. Az emeleti fürdő hatalmas, így ez a rettentő nagy terrakotta mennyiség szerintem borzalmas. Igyekszem, minél több fehéret tenni oda, hogy tompítsa. A bútorok már fehérek. Eddig ilyen IKEA-s kosárkákban voltak a fürdőszobai kacatjaim, amiket megpróbáltam fehérre festeni. Sikerült is, bár a képeket visszanézve néhol elég csúnyácska. Majd ragasztottam rá csipkét, madzag masnit és kis gyöngy gombot.

Ilyen lett. Nekem nagyon tetszik. 

Bepakolva. 

Nem bírok magammal

Én esküszöm, tényleg nagyon-nagyon szeretnék még itthonra téli hangulatot, de nem megy! Egyszerűen muszáj kitörnöm a szürke-fehér világból, pedig még csak január vége van. Nem állok neki telerakni tojásokkal a házat, de a könyves kuckónkban kicsit tavasziasítottam. 

Egyre többször veszem rá magam, hogy ide üljek kicsit olvasni. Legalább addig, amíg a kapucsínómat megiszom. 

Most készült. Beleszerettem ebbe az anyagba.

Kaptam egy régi párnahuzatot, ami nagyon foltos volt, de a szélén levő csipkét leszerkesztettem és a párnákon lett az új helye. 

Nemrég turiztam a terítőt. Olyan kis kedves. 

Bolhapiacon találtam ezt a képet. Igazából nem tudom, miből van, talán agyag lehet. Pár helyen le volt pattanva. Nem javítottam, csak lefestettem az egészet.

Beleszabtam egy képeslapot. 

Csajos könyv. Az Árvák hercege után valami lazább kell.