Tavaly ilyenkor még azon tanakodtunk, hogy nagyon kéne nekünk egy kis fészer, egy kis wc méretű, ahová be tudjuk tenni a kerti szerszámokat, ami kéznél lenne mindig. Nézegettük a készen kapható kisházakat, az egészen kicsikéket is, de mindegyik nagyon drágának tűnt. Hívtuk az asztalost, mondjon egy árajánlatot. Eredetileg nem ide és nem ekkorát, meg nem ilyet terveztünk, de végül az asztalosra hallgatva lett ide, ilyen és ekkora.
Még van vele és körülötte dolgunk, mert késő ősszel lett készen. Előtte füvesíteni kell, mert így örökké felverődik esőzéskor a sár. A virágokat is rendezgetni kell körülötte. A kis "ablakot" a férjem csinálta oda a párkánnyal.
Természetesen az eredeti állapotról nincs képem, mert olyan hirtelen gyorsan álltuk neki szétkapni a terepet.
A kezdetekkor szükség volt egy kis tereprendezésre, mert a helyén állt egy irdatlanul nagy füge bokor, amit nem szerettünk, túl otromba és erőszakos növény volt és még a fügét sem szeretjük. Így az kimet. A férjem 1 napig ásta ki a gyökerét, szegény szenvedett vele nagyon. És a sziklakertből is le kellett kicsit faragni. Szerencsére ott pont nem voltak olyan növények, amit nagyon sajnáltunk volna.
Volt éjszakai betonozás is, mert későn tudott apukám meg a férjem nekiállni munka után, másnapra meg esőt mondtak, így muszáj volt még este fél 11-kor is betonozni az alapot.
Amikor az alap készen lett, hozta az asztalos a faanyagot, amit szálanként alapoztunk és lazúroztunk itthon /ő is lefestette volna, de azért nem fizettünk már, mi is szeretünk festeni.../.
A dekoráció az én művem.
