2015. október 11.

4. születésnap

Elérkezett a Dániel 4. születésnapja, amire már annyira nagyon várt és készülődött velem együtt. Kétnaposra sikeredett, pénteken tartottuk a kis barátaival és az unokatesóival, ma, vasárnap pedig az igazit, a családdal. 
Pár kép a barátos szülinapról:


Itókás üvegek a gyerekeknek.


Rágcsa. A tortát együtt sütöttük Danival, kép nem készült róla... Ilyen bénák vagyunk. 


Készült egy repülő is ásványvizes üvegből. A háttérben pedig a konyhai kupi látható...






El sem hiszem, hogy már 4 éves.


És a családos születésnap képei. De előtte egy gyors beszámoló arról, hogy mennyire nagy bosszúság ért. A barátos szülinapra sütöttem egy tortát én magam. De a családosra és az ovisra úgy rendeltem. A szeretett cukrászunk most nem tudta elvállalni a két tortát, így gyorsan kerestem másik cukrászt. Találtam, baráti áron, nagyon ügyes, sokan ajánlották. Beszéltem vele telefonon és még levélben is. Oviba csokitorta, családos szülinapra repülős torta. Szombaton 10-re kellett mennem érte. Biztos, ami biztos, felhívtam 9-kor, hogy indulhatok -e. Közölte, vagyis inkább hallgatott, de a lényeg, hogy  a tortáinkat nem sütötte meg, ugyanis elfelejtette. Átsírtam a szombat délelőttöt, még egy cukrászdát is sírva hívtam fel, hogy gyorsan-gyorsan segítsenek /egyedül voltam itthon a két gyerekkel, semmi hozzávaló nélkül reménytelen lett volna, hogy én két tortát megsüssek/. Nos, a cukrászda segített rajtam, sütöttek nekem két tortát. Ugyan nem repülős, vagyis nem olyan, amilyet szerettem volna és amilyet várt a fiam, de finom volt. És egy vagyon....
Hú, nagyon bánt a dolog. Én készülök, lelkes vagyok, mindig rajta vagyok, hogy minden klappoljon, ami az energiámból kitelik és jön egy baki, ami nem rajtam múlik...


Repülőkkel, felhőkkel.






Isten éltessen, Kisfiam! 

2015. október 6.

Az őszi bejáratunk

Meg sem állok, teszek-veszek, tervezek. Az őszi hangulat nálunk kész, a fotózással vagyok elmaradva. Mivel rengeteg a megrendelésem, így sajnos több őszi itthoni tervet nem tudok már megvalósítani, nincs rá idő. ha szakítok egy kis időt a saját otthonunkra is, akkor meg már a karácsonyi díszeinket, ajándékainkat készítgetem, hogy azokkal elkészüljek. 
Lássuk a bejáratot. 
 Nem, nem ezen megyünk a házba. :) Annyira vártam már, hogy szerepet kapjon nálunk ez a kis kapu, ami az öcsém szerint ólajtó... Nagypapámnál találtam az udvar végében, csak ott várta  a sorsát szegényke. Én meg elhoztam. Papám nézett is rám némán, de én láttam rajta, hogy ezt gondolja: "Vigyed, ha ennyi eszed van!" :) Nem is tudja, milyen jó dolga lett nálunk. 

 A dió nem dekoráció, azt csak levegőzni tettük ki, majd megtörjük valamikor. 

 A petróleumlámpa szintén a nagypapámtól költözött hozzánk. A papa szintén nem tudta, hogy ez nekem kincs.

 Ilyen kis filc levélkét varrtam többet is pár hete. Ide-oda fel vannak lógatva, ragasztva. Nem akartam idén túlbonyolítani az ajtódísz dolgot. 


 Öcsém szerint konkrétan disznó szaga van a kapumnak, én nem érzem. :) Imádom nézegetni, így egyben.

Kiskundorozsmáról jött velem haza, ott vettem egy bácsitól. Szintén láttam rajta azt a nézést, amit azok a kis öregek tudnak produkálni, akik nem értik, mit lehet kezdeni egy rozsdás lámpával.

2015. október 3.

Szalonnasütés

A nyár végén rendezett óvodaváró bulinkon megígértük a szülőknek /mivel nagyon jól érezték magukat nálunk a gyerekeikkel együtt/, hogy ősszel csinálunk egy újabb összejövetelt, egy szalonnasütést. Múlt hétvégén meg is tartottuk, kétnaposra sikerült, mert fele csapatnak a szombat, felének pedig a vasárnap volt a jó. Az időjárás botrányos volt, szemerkélős, nyirkos, sáros, hűvös, de le a kalappal mindenki előtt, jöttek, lelkesek voltak és szerettek nálunk lenni. 

 Nem sokat aludtam a szomjúságtól. :)

 Rögtönzött tűzrakó hely. Majd egyszer lesz egy normális kerti sütögetős helyünk is, de az egyelőre nincs a fontossági sorrendünk elején. 


 Kisfiam. Az új szokása, hogy a sapkán kívülre tűri a füleit. :)

Kis Julis. :)

Rengeteg ember megfordult nálunk ebben a két napban, borzasztóan elfáradtunk, de jó volt, örültünk mindenkinek.