Mikulás

Kicsit előbb ünnepeltük a Mikulást, mint hivatalosan van, mert nem szeretem, ha hétköznapra esik. Ovi-munka előtt amúgy is elég kapkodós a reggel, oda nem akartam benyomorítani, az oviban napján jön, és napján este van apa dolgozójában is az ünnepség. Szóval estig nem akartam vele várni, mert elveszíti a varázsát az egész attól, hogy már ezer csomagot kapnak addig. Hétfőn meg dolgunk van este, szóval így lett a ma este. 

Jövőre előrelátó leszek és előre felveszem a következő szöveget, hogy amikor kell, csak bekapcsoljam nekik: "Csak a jó gyerekeknek hoz ám ajándékot a Mikulás. Ha folytatjátok a veszekedést, visítást, megijed szegény és inkább továbbmegy a Berciékhez /utcánkban lakó ovis társ/." Kár, hogy nem számoltam, hányszor mondtam én ezt a mai napon. :)

Délután kipucolták a csizmájukat. Még a talpát is, biztos, ami biztos. :)

Amíg várakoztunk, megvacsoráztunk. Édességnek sütöttem mandulás muffint mandulás krémmel. Nagyon finom. Ha még a habzsákomat is megtaláltam volna, akkor szebb is lett volna. 

Aztán csak nem volt semmi a csizmákban, csak nem jött a Mikulás, úgyhogy elmentünk fürdeni. Fürdés után nézzünk oda még egyszer, hátha. És tessék, erre járt az öreg! Volt nagy öröm, édesek voltak. Olyan jó, hogy hisznek még a Mikulásban! Nagyon remélem, hogy még így marad ez pár évig. 

Mikulásra

Tudom, most nagy divatja van a csillagos textileknek és a varrott csillagoknak. Nem szoktam követni a divatot, de ezekről az anyagokról eszembe jutott, hogy a gyerekeimnek kéne belőlük apróságokat varrni. Így készültek ezek. 

Mikulásra zsákok, csillagok és csizmák.

Volt Daninak egy pulóvere, nagyon puha fonalból, borzasztó szabással. Elbontottam, abból kötöttem a zsákokat, bélésnek kaptak csillagos anyagot. 

A gyerekek karácsonyfájára.

Kicsi csizmák. Valami lapos apróság belefér, de inkább dísznek készültek. 

A levelet már megírtuk a Mikulásnak hétvégén, már csak jónak kéne lenni. :)

Piros-fehér étkező

Tavaly fehér volt az étkezőnk, az is nagyon tetszett, de minden évben rájövök, hogy piros nélkül nem az igazi a ház. Így idén piros-fehér az étkezőnk, a pöttyösökkel variálva, ahogy a konyhában is. 

Az ablak kicsi, elemes fénnyel. Ha tudnék fotózni, akkor talán meg tudnám mutatni a hangulatát, ha be van kapcsolva. De ugye nem tudok...

A tálalószekrény kicsit kupis lett. Itt áll halomban a több kiló csoki, amit a Mikulás/ok/ hoztak a gyerekeknek. És amiket majd a férjem és én eszünk meg a gyerekek egészségének megóvása érdekében. :)

Mindig a karácsonyi díszítésnél hiányzik a legjobban, hogy normális étkező asztalunk legyen, normális székekkel. 

A csizmák idén nem a lépcső korlátján lógnak, hanem alatta. 

Ezt az egyet megmentettem, de ilyen szívet varrtam vagy 50 darabot az elmúlt hónapban. 

Meg fehér alapon is. Nagyon szerettem varrni őket. És elhatároztam, hogy jövőre a nyári szünetben pont rá fogok érni ilyeneket varrni és nem december elején. 

Kakukktojás a mai bejegyzésben. Ebből nem tartottam meg semennyit sem sajnos, de ebben a színvilágban is rengeteget készítettem. 

Idén is kiakasztottuk az adventi naptárunkat, ami már félig le van fosztva. 

Mikulás

Nagy volt a készülődés idén is. Most már két gyerek várta aktívabban a Mikulást. Tavaly Julcsi még baba volt, de idén már csizmát pucolt, örült, amennyire egy 1,5 éves felfogja a dolgokat. 

Tegnap délután Dani segítségével sütöttünk kekszeket, amikből rénszarvasok lettek. 

Aztán még az esti fürdés előtt kipucolták a csizmáikat, amiket el is helyeztek az ablakban. 

Elalvás után a Mikulás bepakolta Dani ajándékait. 

És Julcsiét is. 

Aztán én még este megterítettem a reggelihez. Csak egyszerűen. 

Úgy tűnik, nálunk az ünnepeken az amerikai palacsinta a menő. Sima hétköznapokon ugyan nem sütök reggelit egy órán keresztül, de ünnepekkor belefér. 

Nekik érdemes. Julcsi konkrétan sikított örömében, amikor meglátta reggel a csizmáját. Dani meg odafutott az ablakhoz és a redőnyön keresztül kikiabált, hogy "Köszönöm, Mikulás!". :) 

Levél a Mikulásnak

Amióta Dani tud beszélni /szerintem ő így született/, azóta írunk levelet a Jézuskának, a Mikulásnak és a Nyuszinak is. Ő még írni nem tud, 4 éves, de diktálja, mit írjak. Tavaly, amikor Julcsi még baba volt, ezt diktálta: "Julcsinak hozzál új játékokat, mert a többit már összenyálazta!" :)

A levél

Dániel rajzolt is idén

Igen, drága szurtos képű kicsi Julcsám, látom, hogy Te is szépet rajzoltál. :)

Dani autója a Mikulásnak.

Ezeket a törpéket egyik este készítettük Danival. Semmit nem vettem hozzá, itthon összekapart anyagból dolgoztunk. Kicsi varrással és sok ragasztással. 

Lassan jövök az étkező képeivel, csak Julcsa eléggé beteg, lassabban mennek a dolgok. 

Mikulás

Idén már két gyerkőc van a háznál. És Julcsi még nem sokat fog fel a dologból, csak annyit, hogy a csomagolás nagyon jól zörög és lehet csócsálni is. 

Készültem erre az ünnepre is, mert fontos, hogy a gyerekeknek élmény legyen. És ha ők örülnek, mi is örülünk. 

Dániel ajándékai. Szorgosan pucolgatta a csizmáját.

Julianna ajándékai. Ő nem pucolt csizmát. :)

Este 10-kor terítettem. Így utólag visszanézve a képeimet, igencsak pirosba borult a ház.

Az evőeszköz tartót tegnap délután csináltam. Nagyon gyorsan elkészül. 

Ma reggel életemben először sütöttem amerikai palacsintát. Nem tudom, így kell-e kinéznie, de finom lett. 

Boldog Mikulást! :)