Igaz, most is süt a nap, 12 fok van kint és már rettenetesen tavasz érzetem van, de a fejemet rá merném tenni, hogy márciusban egy bögre teával a kezemben fogom nézegetni a nyakig érő havat...
Amúgy meg rájöttem két dologra.
1. két éve lakunk itt. Rengeteg kacatom van, de egy ekkora ház változatos, évszakokhoz és ünnepekhez illő díszítésére közel sem elég.
2. a küzdelmem a rendrakással teljesen reménytelen. Tegnap jöttek rokonok babanézőbe, egész nap pakoltam megállás nélkül és ebben takarítás nincs, csak pakolás. Csodás rend lett, olyan jó érzés volt! Most meg sírni tudnék, ha körülnézek, mint ahová a bomba becsapott. A konyha akkor szép, amikor nem használjuk, ugye ilyen meg nincs. A nappaliban meg játékrengeteg szanaszét. Az életem egy véget nem érő pakolás.
Kicsit díszítettem, hogy a karácsony elmúltával ne legyen kopár a ház. Télies dekorációval még nem vagyok elengedve, de rajta vagyok az ügyön. Pár helyen, ahol alapban fehér volt a karácsonyi díszítés, onnan leszedtem az ünnepi dolgokat, a fehér meg maradt.
Pár kép.
A Szegeden bolhapiacozott korcsolya, mint ajtódísz. Ilyen kis puha szívecskéket varrtam karácsonykor, ide-oda ki vannak függesztve.
A teázós részleg is téliesedett. Kitaláltam, hogy veszek terítőnek vagy textil szalvétának hópelyhes anyagot. Hát ilyen nincs! Maradt a pöttyös.
Julcsim keresztelős ruhája.
Dani szobájában.
A bejárati ajtó mellett.
Valami virág már nagyon kellett.
Miattam jöhet a tavasz! Készen állok! :)
