2015. február 23.

Gyerekek konyhája 1.

Sokat agyaltam rajta, hogy mikor csináltassam meg a gyerekeknek a tervezett kis konyhát az asztalossal. Eredetileg akkor szerettem volna, amikor már Julcsi is nagyobb és tud ott játszani, de az még mondjuk 1,5 év, amikor meg Dani már kezdi kinőni a jelenlegi főzőcskéző kedvét. Így döntöttem, megcsináltatjuk most, hogy még Dani is tudjon játszani benne/vele. 
Rajzoltam, méricskéltem, aztán sajnos le kellett mondanom a felső vitrines részről, mert ahhoz alacsony a hely. :( Hívtam az asztalost, jött, megnézte, lelkesedett. :) Múlt hétre ígérte, de még nincs itt. Jobban várom, mint Dani. 
A várakozás ideje alatt teljes erővel varrtam mindenféle finomságot a leendő konyhába. Kézzel. Íme!
Sonkás, sajtos, tojásos, uborkás, paradicsomos szendvicsek. Kenyeret varrni nem túl gyors munka. 


Muffinok: marcipános, tejszínhabos, csokihabos, epres.


Cukormázas fánkok


Teafilterek.

Már csak az asztalos kéne. További terveim természetesen vannak, idővel meg is valósítom őket. 

2015. február 18.

Bundás kenyér

Az öcsémék tegnap spontán felugrottak Julcsit köszönteni, így csináltam egy jó nagy adag bundás kenyeret. Megnyugtatok mindenkit, nem terítünk hétköznap estéken Zsolnay-val, ahogy tegnap sem /vagyis most igen, ha jobban belegondolok, mert a fehér tányérok azok/, csak egy kicsit feldobtam az estét egy kis pöttyössel. Mégse a tescos hétköznapos tányérokat tegyük fel, ha ritkán felugranak az öcsémék. :)

Igen, a fotózás még mindig nem megy. Már megtanultam pár dolgot, de pirosat még mindig nem tudok szépen fotózni. 

2015. február 16.

Julianna

Kicsi Julcsinak ma volt az első névnapja. Nagyszülős társaságban töltöttük az estét. Volt krumplis rétes is, mert azt  még a papák is szeretik. 




2015. február 12.

Mandarinos láda

Őrülten gyűjtöm a zöldséges ládákat, de sajnos ami nagyobb méretű, az nagyon nyekenyóka, kicsi meg ritka. De aztán volt a Lidl-ben rekeszes mandarin, kicsi ládában. Én meg bizony vettem belőle 2x is, mert nagyon kellett! A láda. Meg a mandarin is. :)

Az egyiket lefestettem, minden külön pepecselés nélkül. Sajnos valami atom biztos ragasztó van az oldalán, amit önveszélyes módon megpróbáltam lefeszegetni késsel, de feladtam. Ráragasztottam a csipkét, így nem látszik, meg feldobtam néhány gombbal. 


Én arról vagyok híres, hogy ha valamit kézzel varrok vagy hímezek, akkor a nappaliban a kanapé teljesen ki van terítve a kacatjaimmal, cérna, sablon, anyag, gyűszű, maszatos, olló, tűpárna, stb. Oda aztán senki nem fér mellém. :) Most elhatároztam, hogy az aktuális varrományom kellékei ebben lesznek. De nem ígérek semmit! :)


2015. február 11.

Farsang

Kisfiam még csak kiscsoportos, annak is az elején jár. Mivel óvónő /is/ vagyok, így tapasztaltból tudom, hogy a kiscsoportosok farsang reggelén szokták kitalálni, hogy ők inkább mégsem veszik fel a jelmezüket. Ezért gondoltam azt, hogy nem fogok sem túl sok időt, sem túl sok pénzt áldozni a dologra. Megkérdeztem Danit, mégis mi szeretne lenni. Gomba. Aztán másnap majom, palacsinta, oroszlán, fűszál, stb. Oké, de fixáljunk! Maradtunk a gombánál. 



Vettem a kínaiban fehér harisnyát és pólót, majd nekiálltam piros tálat keresni, ami nem ment túl egyszerűen. A fene gondolta, hogy nem is olyan gyakori a piros tál. Végül csak találtam, majd itthon kicsit szenvedve, de megcsináltam belül, hogy megálljon a fején. És fehér matricából kapott pöttyöket is. Szerintem aranyos lett. De hát az én fiam, mit is mondhatnék? :) Ja! És le sem vette egy percre sem! 

2015. február 6.

Hóesésben

Betegek a gyerekek. Éjszaka rosszul alszanak, vagy ébren vannak, Dani nappal sem hajlandó aludni. Ma egy icipici esélyt láttam rá, hogy a gyerekek eseteges egy időben alvásakor lesz 10 percem kicsit kiszakadni az orrszívó, papírzsepi, gyógyszerek, lázmérés körforgásból és olvashatok kicsit a kapucsínóm mellett. Sőt, naivan azt gondoltam, hogy még a hóesésre is rápillanthatok kicsit. Na, addig jutottam, hogy odakészítettem a kuckót, aztán Dani szólt, hogy felébredt! Nem is aludt...