Mikulás

Kicsit előbb ünnepeltük a Mikulást, mint hivatalosan van, mert nem szeretem, ha hétköznapra esik. Ovi-munka előtt amúgy is elég kapkodós a reggel, oda nem akartam benyomorítani, az oviban napján jön, és napján este van apa dolgozójában is az ünnepség. Szóval estig nem akartam vele várni, mert elveszíti a varázsát az egész attól, hogy már ezer csomagot kapnak addig. Hétfőn meg dolgunk van este, szóval így lett a ma este. 

Jövőre előrelátó leszek és előre felveszem a következő szöveget, hogy amikor kell, csak bekapcsoljam nekik: "Csak a jó gyerekeknek hoz ám ajándékot a Mikulás. Ha folytatjátok a veszekedést, visítást, megijed szegény és inkább továbbmegy a Berciékhez /utcánkban lakó ovis társ/." Kár, hogy nem számoltam, hányszor mondtam én ezt a mai napon. :)

Délután kipucolták a csizmájukat. Még a talpát is, biztos, ami biztos. :)

Amíg várakoztunk, megvacsoráztunk. Édességnek sütöttem mandulás muffint mandulás krémmel. Nagyon finom. Ha még a habzsákomat is megtaláltam volna, akkor szebb is lett volna. 

Aztán csak nem volt semmi a csizmákban, csak nem jött a Mikulás, úgyhogy elmentünk fürdeni. Fürdés után nézzünk oda még egyszer, hátha. És tessék, erre járt az öreg! Volt nagy öröm, édesek voltak. Olyan jó, hogy hisznek még a Mikulásban! Nagyon remélem, hogy még így marad ez pár évig. 

Mikulásra

Tudom, most nagy divatja van a csillagos textileknek és a varrott csillagoknak. Nem szoktam követni a divatot, de ezekről az anyagokról eszembe jutott, hogy a gyerekeimnek kéne belőlük apróságokat varrni. Így készültek ezek. 

Mikulásra zsákok, csillagok és csizmák.

Volt Daninak egy pulóvere, nagyon puha fonalból, borzasztó szabással. Elbontottam, abból kötöttem a zsákokat, bélésnek kaptak csillagos anyagot. 

A gyerekek karácsonyfájára.

Kicsi csizmák. Valami lapos apróság belefér, de inkább dísznek készültek. 

A levelet már megírtuk a Mikulásnak hétvégén, már csak jónak kéne lenni. :)

A terasz ünnepi ruhája

Minden évben próbálom tartani magam, hogy csak advent első vasárnapjára díszítem ki a házat, előtte nem. Most kicsit előrébb hoztam a dolgot, vagyis nekiálltam. Egészen szombat délig úgy volt, hogy ovis családi nap lesz nálunk késő délután a teraszon, amikor a kisfiam úgy döntött, hogy ő inkább róka komával bulizik együtt... Szóval le kellett mondanunk az összejövetelt, pedig nagyon vártuk, készültünk rá. 

Nos, kicsit elkanyarodtam a témától, de a lényeg, hogy az összejövetel kedvéért kicsit díszítgettünk a teraszon, hogy a forralt borhoz, a forrócsokihoz és a teához  meglegyen a hangulat. Meg azért, mert még soha nem volt karácsonyra kidíszítve, mert nem volt teraszunk eddig. :)

A kinti adventi "koszorúnk".

A hentergő. Már kinéztem magunknak egy szépet, talán jövő nyáron meg is vesszük. 

A buli elmaradt, de kimentünk a teraszra egy órácskára. Meséltem nekik, aki kívánta ehetett, a beteg meg teázott. Megvártuk a sötétedést. 

Összeszedtem a házból minden ezüst és kék gyertyát. 

És az ablakban is bekapcsoltuk a fényt. Utálom, amikor beteg gyerekeket fényképeznek, de hát ott feküdt a fény alatt, levágni nem akartam a képről. :)

Icipici varrósarok

Azzal a mondattal kezdem, amivel szoktam: Amikor megvettük a házat.... el kellett döntenünk, hogy az alsó szinten marad egy nagyon kicsi, rosszul bútorozható nappali és egy kicsi szoba vagy lesz egy nagy nappalink, de akkor varrós szobám nem. Panelból jöttünk, a nagy nappalit választottuk, olvasós-könyves részleggel. Aztán egy darabig, vagyis Julcsi születéséig az ő szobája volt a varrósom, majd átköltöztettem a varrógépem a hálószobánk egy sarkába. Így alakult meg a világ legkisebb varrósarka. Nagy szívfájdalmam, hogy nincs egy olyan nagyobb helyem, ahol aztán minden elfér. ha nyernék a lottón, azonnal megvalósítanám a nagy álmom, amit még leírni sem merek. :)

A felújítás után már tettem fel képeket a hálószobánkról, azon talán valamicske látszik a varrós részlegről. Most jöjjön közelebbről. 

Ilyen kicsi. Az anyagaim viszont Julcsinál maradtak, mert az egyik beépített szekrény teljesen tele van velük. És a nappaliban is van egy-két kosár, főleg a kézzel varráshoz, mert az este filmezés közben szoktam csinálni. 

Ez új szék a házunkban. Nagypapámtól kértem el, neki már nem igazán kellett. Le volt festve mindenféle maradék festékek összekutyulásával, jó sokat kellett festenem rajta, hogy ilyen legyen. A párna a felújítás alatt készült. 

Tavaly csináltattam asztalossal ezt a fiókos kis szekrénykét. Iszonyúan örült a szívecskés tervemnek. :) Az pöttyös anyagot én szerkesztettem bele, lehet cserélni, ha megunom. Ebben a szekrénykében vannak legfelül a varrócérnák, alatta a hímzők, alatta fonalmaradékok, legalul pedig minden egyéb kütyü, pl. cipzárak. 

Kedves kis masinám. Nagyon ráférne már egy szerviz.

Konyhai, fólia tartó akármicsoda. Festettem, még pár éve és kicsi bébiitalos és ételes üvegekben kerültek rá a gombok. És még van több kiló gombom erre-arra. 

A mellette levő polc szintén a papámtól jött, régen a kiskonyhában ezen volt a rádió. Festettem és ide került. rajta a dobozka valószínű, hogy ékszertartó. használtan vettem, barna volt. És minő meglepetés, lefestettem. :) Az osztott hímzők vannak benne.

Csipke maradékok, kötőtűk. Fonalak a fonott tárolóban. A fiókokat is nemrég festettem. Te jó ég, mennyit festettem az elmúlt hetekben! Szóval bennük filc anyagok vannak. És néhány könyv, Rico keresztszemesek és Tilda varrósok. 

Kicsike, de az enyém és szeretem. :)

Elkészült a hálószoba

Eddig is volt hálószobánk és eddig is zöld volt. Csak egy bibi volt, amit nagyon nem szerettünk, hogy Julcsi szobáján keresztül lehetett megközelíteni, egy boltív volt a két szoba között, amit mi függönnyel próbáltunk lezárni. Amikor megvettük a házat, tudtuk, hogy valamikor ezt vissza fogjuk csinálni, vagyis befalaztatjuk a két szoba közötti boltívet és a mi hálószobánkra is külön bejáratot csináltatunk. Na, ez a kis munka folyt az elmúlt 10 napban nálunk. Nem túl nagy munka, de pont elég ahhoz, hogy úszott a porban és koszban az egész ház, a rendetlenségről meg nem is beszélek. 

De szombaton kivonultak a festők és kőművesek végleg, így nekiestünk a pakolásnak és nagytakarításnak. A nyelvünk kilóg, de az emelet elkészült, rend van és tisztaság. Borzasztó sokat dolgoztunk, majd mutatom Julcsi szobáját is. De jöjjenek a hálószobánkról a képek. Maradt zöld-fehér, mert szeretjük. 

A házban az emelet szinte teljesen lambériás. Az előző tulajnak volt valami lambéria-mániája... Mi pedig nem szeretjük, mert elmegy egy nyaralóba vagy hétvégi házba, de a lakásunkban nem tudtuk elképzelni a barna, lakkos lambériát. Mert ez az volt. Amikor megvettük a házat, nagyon sokat tanakodtunk, hogy lefessük-e vagy sem, szakembereket kérdeztünk, tanácstalanok voltunk. De én erőszakos voltam, hogy ugyan mitől félnénk, menni fog ez. Nos, 3x 9 órán keresztül festettem. És azon kívül. hogy akkoriban ecsettel álmodtam, nem bántam meg. Mindenképpen jobb így fehéren. Túl nagy és drága munka lett volna leszedetni és más megoldást találni helyette. 

Ezt a szekrénykét már mutattam, a nagypapámnál várt arra, hogy egyszer a tűzre kerüljön. Lefestettem. 

Az ágyunk és körülötte a kacatok. :)

Véka, ahogy felénk mondják. Óriási nagy, ebben tároljuk az ágytakarót vagy ha normálisabban ágyazok, akkor az ágyneműt. 

Az olvasós részleg a nemrégiben kárpitozott fotellel és az első kötött párnámmal. 

A boltív helyén pedig lett egy hatalmas üres falunk, amire pár hete hímeztem ezt a három képet. Mi vagyunk. Olcsó, Pepcoban vásárolt képkeretben. 

Most pedig alig látok a fáradtságtól, így megyek és kipróbálom az új-régi hálószobánkat, ahol biztosan eleinte furcsa lesz, hogy nem hallom Julcsi minden pisszenését. 

Zöld újdonságok

Két új dolog készült az elmúlt másfél hónapban a zöld-fehér hálószobánkba. 

Nagy hévvel tanulok kötni. Ez a párna az egyik elkészült munkám. Mindenképpen szerettem volna egy olvasós sarkot ebbe a szobába is. A szüleim nyaralójában volt egy felesleges fotel, amit kárpitossal áthúzattam /csilliónyi pénzért/. Eredetileg semmiképpen nem szerettem volna bőrrel megcsináltatni, de a kárpitos boltban meggyőztek, hogy ezt könnyebb tisztítani, ha mindenképpen ragaszkodok a hófehérhez. Ragaszkodtam. 

Január elején az egyik újévi fogadalmamat kipipáltam, miszerint ki kell próbálnom a ráncolt körpárna varrását. Rögtön kettő is készült, egy Julcsinak és egy nekünk a hálóba. Még biztosan készítek ilyet is, csak be kell szereznem kisebb csipkéket. 

Tavasszal megmutatom, egészben a zöld szobát, de pár héten belül jön a kőműves és az emeletet felrobbantjuk. Szóval addig már nem érdemes. 

Hóember

Ezzel a hóemberrel kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet! Én fogadalmakkal teli kezdem az új évet, igyekszem minél többet teljesíteni is. 

Julcsinak egy kinőtt, foltos nyakú ruhájából készült ez a hóember. A borzasztó nagy kötő-tudásommal készítettem neki sapkát és sálat is. A téli étkezőnk dísze lesz elvileg, hacsak valamelyik gyerek ki nem sajátítja magának. :)