A terasz ünnepi ruhája

Minden évben próbálom tartani magam, hogy csak advent első vasárnapjára díszítem ki a házat, előtte nem. Most kicsit előrébb hoztam a dolgot, vagyis nekiálltam. Egészen szombat délig úgy volt, hogy ovis családi nap lesz nálunk késő délután a teraszon, amikor a kisfiam úgy döntött, hogy ő inkább róka komával bulizik együtt... Szóval le kellett mondanunk az összejövetelt, pedig nagyon vártuk, készültünk rá. 

Nos, kicsit elkanyarodtam a témától, de a lényeg, hogy az összejövetel kedvéért kicsit díszítgettünk a teraszon, hogy a forralt borhoz, a forrócsokihoz és a teához  meglegyen a hangulat. Meg azért, mert még soha nem volt karácsonyra kidíszítve, mert nem volt teraszunk eddig. :)

A kinti adventi "koszorúnk".

A hentergő. Már kinéztem magunknak egy szépet, talán jövő nyáron meg is vesszük. 

A buli elmaradt, de kimentünk a teraszra egy órácskára. Meséltem nekik, aki kívánta ehetett, a beteg meg teázott. Megvártuk a sötétedést. 

Összeszedtem a házból minden ezüst és kék gyertyát. 

És az ablakban is bekapcsoltuk a fényt. Utálom, amikor beteg gyerekeket fényképeznek, de hát ott feküdt a fény alatt, levágni nem akartam a képről. :)

Nyuszis zsúr

Szombaton megünnepeltük Dániel születésnapját a szokásos baráti társasággal is. Ugyanúgy "Találd ki, mennyire szeretlek!"-es szülinap volt, mint a családos. Nyolc kisgyerek volt a házunkban, akik nagyon jól érezték magukat, már aki nem dőlt ki a kanapén. :)

Répatorta. Nekem nagyon ízlett. És persze ronda. mert mint már írtam egyszer régen, nagyon nem tudok szép tortát csinálni. :)

A teríték.

Megint előkerültek a bébiitalos üvegek, amibe almás-banános répalevet töltötte, /Lidl/. A nyuszik fölé írtam a gyerekek nevét és ovis jelét, már akiét nem rontottam el. :)

A sok édesség mellé egy kis egészséges rágcsa. 

Ezennel befejeztük erre az évre a szülinapozásokat! :) 

Még kicsit őszözünk, aztán lassan jövök a  karácsonyi tervekkel és azok megvalósításával. Mert ugye nekem az egész év karácsony. :)

Kora ősz a Balatonon

A férjem egész héten be volt sózva, hogy nekünk ma el kell mennünk a Balatonra, mert még jó idő van, a víz is meleg, minden tökéletes lenne. Ez volt a terv szerda estig, amikor elkezdtek a gyerekek szépen sorban lebetegedni. De a férjem csak odáig volt, hogy menni kell. Így összeszedtük magunkat a déli alvás után és elindultunk. Uzsonnára ki is értünk. A gyerekek és én a parton maradtunk, Szabi meg megvalósíthatta az álmát és fürdött egyet még a Balatonban, idén utoljára. 

Bevallom, utálom a kánikulát, így ez a mai pár óra nekem többet ért bármelyik nyári balatoni nyaralásnál. Tökéletes idő, semmi zsúfoltság, a gyerekek nagyon élvezték. Csak az a fránya betegség ne lenne...

Csodálatosan tiszta a víz ilyenkor. 

Bartos Erika is velünk jött. :)

A lázas-taknyos bandának.

Drága fiam! A kihalt étterem soron csak találtunk olyan helyet, ahol még ilyenkor is főznek. Szegényem itt már kicsit ágyban szeretett volna inkább lenni. 

Imádjuk a Balatont! 

Hangolódás

Hétfőn a kisfiam közel három hónap nyári szünet után igen keservesen indult el az oviba. Nem sírt, csak majdnem. :) Aztán reggel mondogattam neki, hogy majd mindig kitalálunk valamit, amit közösen csinálunk ovi után, pl. csinálunk kortyolós teát. Ez nálunk olyan nagy dolog, mintha nyaralni mennénk. A kortyolós teázás nem hasonlít a reggeli teához, amit gyorsan bedobunk és állunk is tovább, hanem ez még pont annyira meleg, hogy csak kortyolni lehet és közben csak teázunk és ennyi. :) A gyerekek nevezték ezt el kortyolós teának, én meg ilyenkor értem, mire vágynak. Egy kis nyugira. Nos, ovi után kortyolós teáztunk, mesélt a napjáról, ami végül nem is volt olyan vészes. 

Julcsikám meg most kicsit nehezen találja fel magát. Tökéletesen megszokta, hogy az általa olyan nagyon imádott bátyja három hónapig mellette volt, volt kivel játszani, beszélni, veszekedni. Most meg csak anya. Szóval csajos délelőtt volt, sütöttünk kuglófot délutánra a tea mellé. Mandulás kuglóf eredetileg, nálunk kicsi dió is került bele, mert pont kicsivel kevesebb mandula volt itthon. És én nem porcukroztam meg olyan csodásan, ahogy az eredeti recept képénél van, mert így is több cukrot fogyasztunk, mint kéne. A recept itt található. 

Osztálytalálkozó

15 évvel ezelőtt érettségiztem 11 társammal együtt. Emlékszem, a fizikatanár a legelső óránkon közölte az akkor 28 fős osztályunkkal, hogy ennek a bandának fele fog csak érettségizni. Kedves ember volt... Bejött neki. Tizenketten maradtunk. Csupa-csupa olyan emberke, akiket én nagyon szerettem és rengeteg emlékem kapcsolódik hozzájuk. 

Mivel kicsinyke társaságunk szerteszét szaladt a nagyvilágban, Németország, Anglia, Kanada, stb. , így az elmúlt 2 évben szerveztük ezt a találkozót. 

Istenem, annyit nevettem ma! Olyan jó volt látni újra a régi, szívemnek kedves embereket, akik ugyanolyan hülyék velem együtt, mint 15 évvel ezelőtt, csak már legtöbbjüknek gyereke is van. :)

A napunk az iskolánkban kezdődött, aztán ebéd egy étteremben, majd levezetésképpen nálunk gyűltünk össze már férjestől, gyerekestől. 

Kicsit készültem rá, amennyire az időm engedte. 

Tőlem egy kis emlék.

Remélem, hogy 5 év múlva újra ugyanitt. :)

Tegnap

Még valamikor a nyár elején megvettem a Nők Lapja receptes különszámát, amiben fantasztikus péksütemények vannak. Az újság nekem nagyon tetszik, a borítójáról nem tudom levenni a szemem, olyan kis vidám. És úgy az egész tetszik, igényes magazin. Egy sós receptet már kipróbáltam belőle pár hete, ugyanakkor Dániel kiválasztott egy kakaós csigát is, hogy süssük meg. Azóta is vártuk, hogy elmúljon a nagy meleg és érdemes legyen bekapcsolni a sütőt. Tegnap jött el az ideje. Megsütöttük és nagyon finom lett, szóval biztosan fog még készülni. 

Aztán tele hassal és a becsípődött nyakammal nekiálltam kigazolni a szerencsétlen kis virágoskertemet, majd kiástam a téglák helyét a szegélyhez. Eddig kisebb-nagyobb kövek voltak szegélyként, de borzasztó nehéz volt gazolni közöttük, így a nagypapámtól hoztak nekem téglát és azzal raktuk ki. Mindenképpen jobb lett. Igen, van benne egy kis girbe-gurbaság. Így akartuk. :)

Levendulás étkező

Mint eddig minden nyáron, idén is levendulába öltözött az étkezőnk. Igyekeztem csak szolidan, mert olyan nagyon nem szeretem a lila színt, na meg jóból is megárt a sok. :)

Ezt a tálcát Bettustól vettem, aztán jól lefestettem. :)

Egyben. Most fotózáskor rájöttem, hogy az étkezőnket télen-karácsonykor szeretem a legjobban, mert akkor amúgy is a fényeké a szerep, vagyis a gyertyáé és egyebeké, szóval akkor nem annyira rossz, hogy ilyen sötét ez a hely. Nyáron elférne egy kis világosság. 

A kertünkből. 

A tálaló. 

A kis kedvenc kannácska. 

2-3 éves hímzés. 

A kép tavalyi hímzés. mellette a madárkát a legrégebbi legjobb barátnőmtől kaptam. 

Az egyik ajándék, a másik az enyém. :)

Pepco bögre, Pepco tányér

Újabb szülinapozás

Tegnap összejött egy ici-pici társaság, hogy barátokkal is megünnepeljük Julcsi szülinapját. 

Cukrász vénám nem sok van. Egyszerű túrótorta cseresznyés gumicukrokkal. :) 

A futó terítőt a családos szülinapra varrtam. Lepedővászon csík, maradék pöttyös anyagok és pár óra munka. 

Szendvicsek.