Gyereknap

Már említettem, hogy nem vagyok az a "szuperanya", aki reggelente frissen sült kaláccsal ébreszti a családot, de ünnepekkor bevállalom, hogy előbb kelek, mint a többiek. Így volt ez vasárnap reggel is, amikor gyereknapi reggelivel készültem. A szokásos ünnepi reggeli-menüvel: amerikai palacsintával, de most kicsit más receptet próbáltam ki, ez finomabb. 

Nálunk gyereknapon nincs ajándékozás, hanem igyekszünk azt élvezni, hogy együtt vagyunk. Most szombaton előre főztem, így az sem vette el az időt a gyerekektől. Délután fagyiztunk és együtt sétáltunk a belvárosban. Jó volt, teljesen lelazultunk mindannyian. :)

Téli étkező

Az étkezőnk már jó pár hete a kék árnyalataiban pompázik, csak a fotózással szokás szerint el vagyok maradva. 

Eddig nem mertem kékkel díszíteni, mert úgy gondoltam, nem illik a házunk színeihez, de bepróbálkoztam az étkezőben és nem bántam meg, nem lett annyira idegen, mint gondoltam. 

Ezt a tea-tartót pár hete varrtam, kifejezetten ide.

Barkácsfilcből készült girland.

 Egyik este az öcséméket vártuk sültkolbászos vacsorára. Ezt a készletemet már régóta nem szeretem igazán. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg eladnám, de már olyan rengeteg kék üveg dolgom van terítéshez, hogy sajnálnám, ha meg kéne válnom tőle. 

A hóember már bemutatkozott itt a blogon. Julcsinak egy kinőtt, foltos nyakú ruhájából készült. Sapkáját és sálját én kötöttem. Még jövök egy bejegyzéssel, amiben írok a kötésről és rólam. 

A vakablak a 100ft-os angolokkal.

Olvasás

Szeretek olvasni, aránylag elég sok könyvet elfogyasztok egy-egy év alatt. De nem olvasok eleget, vagyis közel sem annyit, mint régen. Sajnos. És tegnap megbeszéltem magammal, hogy márpedig ez ellen kell valamit tenni, mert az esti kidőlésem előtti 3 perc nem számít olvasásnak. Így azt beszéltem meg magammal, hogy keddenként olvasok, amikor csak tudok. Leginkább alvásidőben. Mert az volt a baj, hogy amint volt 2 perc szabadidőm, rögtön varrtam, hímeztem vagy kötöttem, így az olvasás háttérbe vonult. 

Tegnap Julcsi déli alvásidejében el is kezdtem, háromszor belealudtam... Aztán este a férjemmel eldöntöttük, hogy keddenként nem nézünk filmet sem, hanem olvasunk. Bekuckóztunk és olvastunk fél órát. Nos, hát több, mint a semmi. :)

Mikulás

Nagy volt a készülődés idén is. Most már két gyerek várta aktívabban a Mikulást. Tavaly Julcsi még baba volt, de idén már csizmát pucolt, örült, amennyire egy 1,5 éves felfogja a dolgokat. 

Tegnap délután Dani segítségével sütöttünk kekszeket, amikből rénszarvasok lettek. 

Aztán még az esti fürdés előtt kipucolták a csizmáikat, amiket el is helyeztek az ablakban. 

Elalvás után a Mikulás bepakolta Dani ajándékait. 

És Julcsiét is. 

Aztán én még este megterítettem a reggelihez. Csak egyszerűen. 

Úgy tűnik, nálunk az ünnepeken az amerikai palacsinta a menő. Sima hétköznapokon ugyan nem sütök reggelit egy órán keresztül, de ünnepekkor belefér. 

Nekik érdemes. Julcsi konkrétan sikított örömében, amikor meglátta reggel a csizmáját. Dani meg odafutott az ablakhoz és a redőnyön keresztül kikiabált, hogy "Köszönöm, Mikulás!". :) 

Élvezzük a napsütést

Párnapos képeket hoztam. A férjem kivett 2 nap szabadságot, így lett egy hosszú hétvégénk. Eredetileg is úgy terveztük, hogy most kicsit belehúzunk a munkába, elmaradt dolgokat csinálunk meg, pl. kerékcsere, gereblyézés, utolsó fűnyírás, favágás, stb. A kert felásása már sajnos nem fért bele. 

Én imádom az őszt. leginkább azt az őszt, amikor nem esik az eső, mert nálam egy esős őszi nap egyenlő a házban gubbasztással két gyerekkel, ami annyira nem izgalmas. De amikor ilyen csodásan süt a nap, azt imádom! 

A munkák mellett szakítottunk időt egy kinti uzsonnázásra is. A terasz még mindig nincs kész, készülök összeveszni az asztalosunkkal...

Ilyen sütőtökös sütit minden évben sütök párszor. Nagyon szeretjük. 

Bolhapiacos tányérok. Már bánom, hogy nem hoztam el a másik kettőt is. 

Tea-imádóknak ajánlom kipróbálásra, nekünk nagyon-nagyon tetszik az íze. 

A bögréket Tihanyban vetem nyár elején a gyerekeknek.

Nyolc fa alatt gereblyézünk minden ősszel, köztük Kaposvár egyik legnagyobb gesztenyefája alatt is. 

Az olvasós sarok is őszbe borult. 

Mivel a tél márciusig tart, így annyira nem bánom, hogy ilyen sokáig van jó idő.

Műanyag ovis buli

Az évzárón megbeszéltük több szőlővel, hogy majd a nyáron találkozunk ám. Aztán persze nem találkoztunk, mert mindenki jött-ment, túl meleg volt vagy esett az eső. Szóval nem jött össze. Aztán Szabival kitaláltuk, hogy csináljunk egy ovira hangoló kis délutánt, hívjunk meg mindenkit. Mindenkit nem tudtunk meghívni, mert nem ismerem az összes szülőt, de szervezkedtünk, üzentünk. Tegnap tartottuk, 34 felnőtt és 16 gyerek volt jelen. Még az óvónénik és a dajka is eljöttek. 

Batyus kerti buli volt, műanyag poharakkal, tányérokkal és evőeszközökkel. 

Ennyi ember még egyszerre nem volt nálunk. Elmondhatom, hogy késő este hulla fáradtan, de nagyon boldogan dőltem az ágyba, mert elképesztően jól sikerült délután kerekedett! 

Angolokkal németeket

Van nekem egy régi barátném, 14 éves korunk óta vagyunk barátnők. Sajnos nagyon jó esetben évente egyszer találkozunk, mert őket elsodorta a szél Németországba. 

Őt és családját vártuk múlt héten egy kis vendégeskedésre. 

Volt angol porcelán, hűtött tea meg bolti süti a kánikula mellé. 

Természetesen a teraszon, mert onnan be nem jövünk, mióta használható. :)

Jó volt találkozni!

Múltbéli terítékek

Hoztam két képet arról, hogy milyen volt tavaly és tavaly előtt a húsvéti reggelink. Nem tudom, mindenkinél így szokás-e, de nálunk a vasárnap reggeli a nagy evészet. 

Tavaly. Kár, hogy nagyon rosszak a fények az étkezőnkben, mert élőben sokkal szebb volt. 

Tavaly előtt.

Konyhánk húsvéti ablaka

Csak pár kép. Nagyon szeretem a konyhánkban ezt a nagy ablakot. Nem is tudom, írtam-e már róla, de sok évvel ezelőtt futottam össze  turiban ezzel a zöldes-rózsaszínes anyaggal. Elhoztam, majd valamire jó lesz. Aztán közel 3 éve, mikor megvettük a házat, a konyhában zöld csempével, rögtön tudtam, hogy meg is van az anyag helye. A függönyt én terveztem, anyukám varrta meg nekem. 

Egy kis tél

Igaz, most is süt a nap, 12 fok van kint és már rettenetesen tavasz érzetem van, de a fejemet rá merném tenni, hogy márciusban egy bögre teával a kezemben fogom nézegetni a nyakig érő havat...

Amúgy meg rájöttem két dologra.

1. két éve lakunk itt. Rengeteg kacatom van, de egy ekkora ház változatos, évszakokhoz és ünnepekhez illő díszítésére közel sem elég. 

2. a küzdelmem a rendrakással teljesen reménytelen. Tegnap jöttek rokonok babanézőbe, egész nap pakoltam megállás nélkül és ebben takarítás nincs, csak pakolás. Csodás rend lett, olyan jó érzés volt! Most meg sírni tudnék, ha körülnézek, mint ahová a bomba becsapott. A konyha akkor szép, amikor nem használjuk, ugye ilyen meg nincs. A nappaliban meg játékrengeteg szanaszét. Az életem egy véget nem érő pakolás.

Kicsit díszítettem, hogy a karácsony elmúltával ne legyen kopár a ház. Télies dekorációval még nem vagyok elengedve, de rajta vagyok az ügyön. Pár helyen, ahol alapban fehér volt a karácsonyi díszítés, onnan leszedtem az ünnepi dolgokat, a fehér meg maradt. 

Pár kép.

A Szegeden bolhapiacozott korcsolya, mint ajtódísz. Ilyen kis puha szívecskéket varrtam karácsonykor, ide-oda ki vannak függesztve.

A teázós részleg is téliesedett. Kitaláltam, hogy veszek terítőnek vagy textil szalvétának hópelyhes anyagot. Hát ilyen nincs! Maradt a pöttyös. 

Julcsim keresztelős ruhája.

Dani szobájában. 

A bejárati ajtó mellett.

Valami virág már nagyon kellett.

Miattam jöhet a tavasz! Készen állok! :)

Pihi

Nos! Akkor én most nekiállok kipihenni a téli szünetet. NeoCitrannal és a félig olvasott könyvemmel. 

Ünnepi konyha

Tavaly volt egy nagyon kis hangulatos fény az ablakban, de fogalmam nincs, hová tettük.... Amúgy túl sok díszítési lehetőség nincs itt, de megpróbálkoztam vele. 

A teázós részleg kipirosodott. A keksz is most készült, nagyon finom, a recept itt látható. 

A terasz felé vezető ajtóra kerültek a mézeskalács emberkék, amiket már több éve varrogattam egy nyári szünet alatt.

Mindkét ablakon ilyen filc díszek lógnak, amik szintén nem idei gyártmányok. Kicsi csipke van a közepükben. Szeretem őket. Tavaly a nappali ablakban voltak, idén átköltöztek ide. 

Mondtam én, hogy nem túl nagy durranás  a konyha. :)

Ha egyedül maradok

A férjem ma estére kimenőt kért, a gyerekek alszanak, vagyis az egyik még dolgozik rajta. Én meg szépen bekuckózok a nappaliba és mintákat keresgélek ajándék könyvjelzőkhöz. 

Talán még ma neki is állok egynek. 

Őszi uzsonna

Hátul az udvarunkban van egy lépcső. Amikor újítottuk fel a házat, költözés előtt, mindig arról álmodoztam, hogy reggelente kiülök oda és ott iszom meg a kapucsínómat. Hát igen....Talán 3x ültem ki. De most, hogy jó idő volt, elővettem az elegáns műanyag tálcámat és kint uzsiztunk egyet, mert a lépcsőt szeretjük, kapucsínó nélkül is.