Rózsaszín étkező

Gondoltam, idén kipróbálom, milyen a rózsaszín az étkezőnkben karácsony környékén. Nem lett rossz. 

Sógornőm bolházta nekem.

Úgy tervezem, a terítékünk is hasonló lesz az ünnepi vacsorán. 

Osztálytalálkozó

15 évvel ezelőtt érettségiztem 11 társammal együtt. Emlékszem, a fizikatanár a legelső óránkon közölte az akkor 28 fős osztályunkkal, hogy ennek a bandának fele fog csak érettségizni. Kedves ember volt... Bejött neki. Tizenketten maradtunk. Csupa-csupa olyan emberke, akiket én nagyon szerettem és rengeteg emlékem kapcsolódik hozzájuk. 

Mivel kicsinyke társaságunk szerteszét szaladt a nagyvilágban, Németország, Anglia, Kanada, stb. , így az elmúlt 2 évben szerveztük ezt a találkozót. 

Istenem, annyit nevettem ma! Olyan jó volt látni újra a régi, szívemnek kedves embereket, akik ugyanolyan hülyék velem együtt, mint 15 évvel ezelőtt, csak már legtöbbjüknek gyereke is van. :)

A napunk az iskolánkban kezdődött, aztán ebéd egy étteremben, majd levezetésképpen nálunk gyűltünk össze már férjestől, gyerekestől. 

Kicsit készültem rá, amennyire az időm engedte. 

Tőlem egy kis emlék.

Remélem, hogy 5 év múlva újra ugyanitt. :)

Cseresznyés szülinap

A szervezés ott kezdődött, hogy találtam a turiban egy cseresznyés ruhát Julcsinak. :) És jött az ihlet, hogy lehetne cseresznyés szülinapja. És lett. :)

A két párna most készült. A cseresznyés/meggyes anyagok kb. 10 éve álltak a szekrényben. Most pont illettek a szülinapi elképzelésembe. 

Cseresznye lufi. 

13 fő. Nagyszülők, dédik, nagybácsiék meg mi. 

A tortázás kellékei. 

Régi-régi terítő, még panellakó koromban hímeztem. 

A vacsora egy iszonyúan finom rakott tészta volt, amit letettem az asztalra és már el is fogyott. Fotózni esélyem sem volt. És még paradicsomsaláta is készült. 

Az a bizonyos turis ruha. 

Horgolt cseresznye. Köszönjük Bettus! :)

Isten éltessen kicsi gyönyörűm! :)

Szombaton jön a második felvonás, akkor ünnepeljük a barátokkal a szülinapot. Az is cseresznyés lesz, csak kicsit más formátumban. Majd jövök azzal is. 

Húsvét reggeli

A karácsonyi piros-fehér terítékünk annyira tetszett, hogy már akkor tudtam, ki kell próbálnom húsvéti verzióban is. És íme: 

Nagymamám terítőjével. 

Fehér gerberával, mert nem kaptam szép, fehér tulipánt sehol. 

KIK nyuszival.

Piros tojással, retekkel, hagymával, tormával, sonkával és kenyérrel. 

Ügyes nagynénim által festett tojásokkal.

Ültetőkártyával, hogy el ne felejtsük, kinek, hol a helye. :)

Kellemes húsvétot kívánok! 

Julianna

Kedden ünnepeltük a kislányom névnapját. Csak a szokásos szűk családi körben, mi és a nagyszülők. Egy kis esti sütizés, beszélgetés és örömködés a gyerekekben. 

Az ajándékok. A Tilda rókát én varrtam, azóta ölelgeti. 

Pisztáciás-sajtos rúd. Hú, de finom! 

Ananászos csokitorta. Ennyit arról, hogy nem eszem szénhidrátot...

És a rókalány kinti fényben. 

Isten éltesse a Juliannákat! 

Mikulás

Nagy volt a készülődés idén is. Most már két gyerek várta aktívabban a Mikulást. Tavaly Julcsi még baba volt, de idén már csizmát pucolt, örült, amennyire egy 1,5 éves felfogja a dolgokat. 

Tegnap délután Dani segítségével sütöttünk kekszeket, amikből rénszarvasok lettek. 

Aztán még az esti fürdés előtt kipucolták a csizmáikat, amiket el is helyeztek az ablakban. 

Elalvás után a Mikulás bepakolta Dani ajándékait. 

És Julcsiét is. 

Aztán én még este megterítettem a reggelihez. Csak egyszerűen. 

Úgy tűnik, nálunk az ünnepeken az amerikai palacsinta a menő. Sima hétköznapokon ugyan nem sütök reggelit egy órán keresztül, de ünnepekkor belefér. 

Nekik érdemes. Julcsi konkrétan sikított örömében, amikor meglátta reggel a csizmáját. Dani meg odafutott az ablakhoz és a redőnyön keresztül kikiabált, hogy "Köszönöm, Mikulás!". :)