15 évvel ezelőtt érettségiztem 11 társammal együtt. Emlékszem, a fizikatanár a legelső óránkon közölte az akkor 28 fős osztályunkkal, hogy ennek a bandának fele fog csak érettségizni. Kedves ember volt... Bejött neki. Tizenketten maradtunk. Csupa-csupa olyan emberke, akiket én nagyon szerettem és rengeteg emlékem kapcsolódik hozzájuk.
Mivel kicsinyke társaságunk szerteszét szaladt a nagyvilágban, Németország, Anglia, Kanada, stb. , így az elmúlt 2 évben szerveztük ezt a találkozót.
Istenem, annyit nevettem ma! Olyan jó volt látni újra a régi, szívemnek kedves embereket, akik ugyanolyan hülyék velem együtt, mint 15 évvel ezelőtt, csak már legtöbbjüknek gyereke is van. :)
A napunk az iskolánkban kezdődött, aztán ebéd egy étteremben, majd levezetésképpen nálunk gyűltünk össze már férjestől, gyerekestől.
Kicsit készültem rá, amennyire az időm engedte.
Tőlem egy kis emlék.
Remélem, hogy 5 év múlva újra ugyanitt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése