Nyaralós szerzemények

A nyaralásban azt vártam a legjobban, hogy 2x is beszabadulhatok a fonyódi bolhapiacra. Szerencsére nagy választék volt, rengeteget tudtam volna még vásárolni, de így sem kevés zsákmányt vittem haza.

Gyerekporcelán. Kicsit vékonyak a bögrék, szóval várok kicsit addig, míg elő merem venni őket. 

A baloldali nem bolhapiacos, hanem férjemék nyaralójában találtam és mivel nagyjából senki nem jár ott, így elhoztam. A barna terítékemhez tökéletesen jó lesz. A jobboldali bolhapiacos, tisztára beleszerettem. 

Az angol gyűjteményemhez pár új darab.

Ezt is banános ládákból guberáltam össze. A lapos része olyan nagy, hogy a mosogatógépbe nem fér be.

És egy leharcolt porcelán baba, amit majd felújítok Julcsim szülinapjára vagy névnapjára. 

Aztán még guberáltam pár karácsonyi kütyüt és jó pár könyvet is Dániel fiamnak, 300ft/db áron. 

Hú, nagyon kellett ez a kis lelkemnek. 

És úgy fáj a szívem, hogy azt a piros petróleum lámpát nem hoztam el....

2 éve

A napokban volt 2 éve, hogy ideköltöztünk.Volt nagy felfordulás, hónapokig tartó dobozolás. Akkor jöttünk rá, hogy nem normális, mennyi cuccunk van.

Jöttek a barátok, rokonok segíteni a költözésben és persze apukám a teherautóval. Nem mondom, kicsit kétségbe estünk, hová fogjuk rakni ezt a rengeteg holmit, de megoldottuk. :)
És szeretünk itt lakni.

Paradicsom aszalás

Az idei nyár nagyon nem alkalmas paradicsom aszalásra, az már biztos. Kéne vagyis kellett volna összefüggően 3-4 nap kánikula, de ilyen nem volt. Vagyis volt, csak a nap második felében biztosan esett eső, így párás volt a levegő. Egy adag paradicsomot kitettem pár héttel ezelőtt, amikor elvileg száraz időt mondtak, de 1-2 nap után jött egy eső és megpenészesedett az egész, dobhattam ki. 2 hete tettem egy újabb próbát, az már kicsit sikeresebb lett, de most is a végleges száradásnál esett, így a sütőben fejeződött be a művelet.

A kert tele van paradicsommal, mert arra készültem, hogy kilószám fogom idén aszalni, csak éppen az időjárás nem működött velem együtt. Csudába! 

Bolhások

Hétvégén beszaladtam a bolhapiacra, mert muszáj volt. Csak 20 percem volt, mert baba és apa a kocsiban vártak rám. Hihetetlen kínálat volt, nagyon sajnáltam, hogy kevés időm volt a nézelődésre és a vásárlásra. De jövő héten kétszer is megyek. Ezt várom a legjobban a nyaralásban.
Pár szerzemény:

Ez egy borzasztó kép erről a szépségről, de már mondtam, hogy vacak gépem van és amúgy sem tudok fényképezni...

Ebből az angol csészéből csak 1 darab volt a piacon, de nem bántam, annyira megtetszett az alakja, hogy muszáj volt megvennem. Bácsi ígéri már pár hete a pecsenyés tálat, remélem, hogy tartja a szavát. 

A zöld tányért egy szép gyertya alá vettem, amik mennek a zöld szobába.A jobb oldali angol tányérba csak úgy beleszerettem és kész. A karácsonyi meg angol és karácsonyi, meg porcelán is, szóval hülye lettem volna otthagyni. 

Szekrényke

Rá vagyok kattanva a régi bútorokra, amiket fel lehet újítani és nem túl nagyok, mert azért hely nincs mindennek.

Ezt a szekrénykét a falun élő nagypapám melléképületében találtam, csak arra várt, hogy papám egyik télen összedarabolja és befűtsön vele. A hátuljára új farost lemezt szegelt a férjem, kapott új zsanérokat és fogantyút is. Na és átfestettük.

Eléggé meg van vetemedve az egész, a férjem jó sokat kínlódott az ajtók visszaszerelésével, de csak sikerült. És helyet kapott a zöld szobában. Hétvégén beszabadulok a fonyódi bolhapiacra és nézek rá valami díszt. Mármint a tetejére. 

Következő projekt egy régi íróasztal, ami lehet, hogy fésülködő asztal, mert tükör is van benne. 

Könyves kuckó

A nappalinak a könyves kuckós részét még nem mutattam be. Íme:

A nappali bejárata felől nézve ilyen a térelválasztó könyvespolcunk. Jó látni a régi képekkel összehasonlítva, hogy mennyit gyarapodott már a könyveink száma az elmúlt 2 évben. 

Ez beköltözés után készült kép, még se szőnyeg, se függöny a kuckóban.

Jelenleg kicsit más funkciója van a könyves részlegnek, ugyanis ez lett Julianna babám nappali alvós és pelenkázós helye. 

Az olvasós részleg gyerekkönyvtár része. 

Nagyon szeretjük a nappalinak ezt a részét is, bár sajnos nem sok időt töltünk itt, mert az olvasás kicsit lekorlátozódott az esti elalvásunk előtti 5 percre, ágyban.

Na, de majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek....

Képek

Imádom a fényképeket. Itthon halomban állnak az ilyen-olyan albumok. A lépcső feljáró nagyon üres volt, tudtam, hogy oda csak fényképek kerülhetnek. 

Ezeket a kereteket úgy guberáltam össze nagymamáktól, bolhapiacokról. Mivel régi fajták voltak arany kerettel, így lefestettem őket barna festékkel és ilyen szépek lettek sépia képekkel. 

Majd bővíteni szeretném, csak még keret-gyűjtő fázisban vagyok. 

Konyhánk és az étkezőnk története

Gondolkodtam, mivel is folytassam. Először is nagyon kéne új képeket csinálnom...
Legyen mára a konyha és az étkező bemutatása.

A konyha ilyen volt, mikor megvettük a házat. Hátsó kertre néző nagy ablakkal, amit nagyon szeretek. A régi tulajnak egy tömörfa konyhaszekrénye volt, ami új korában gyönyörű lehetett, de nagyon megkopott, így elvitték, nekem nem kellett. A csempe anyagi okok miatt maradt, meg egy fél napos sikálás után szép is lett. A munkálatokat itt is a tapéta letépésével kezdtük. 

A konyha és az étkező között van egy a pult, amin nagyon gondolkodtunk, hogy kivetessük-e, de végül abban maradtunk, hogy elég szép dísze a háznak, maradhat.

Az étkező. A járólap szép és nem is olyan régi, így az is maradt. Viszont körben a lambériát leszedtük, csak a lépcső környékén hagytuk meg.

Az étkezőből ez a szép lépcső vezet az emeletre. 

Ez a kép is már jó régi, de nagyjából látszik, milyen lett az étkező. Szeretjük. A pöttyös garnitúrán azóta már bővült és átköltöztek a konyhaablakba. 

És a konyha, amit nagyon szeretek. Most már mosogatógépem is van azóta. 

A bútort teljesen én terveztem, a porcelán fogantyúk méregdrágák voltak, a férjem a mai napig nem tudja az árukat. :)

Igyekszem a konyháról is újabb képeket hozni.

Nappalink története

A ház vásárlásakor egy dolog nem tetszett, az a nappali, ugyanis túl kicsinek találtam. Az egyik falon egy hatalmas boltív, a másik falon hatalmas ablak, a harmadik fal meg végig ablakos. Nehezen bútorozható és még a karácsonyfának sem lett volna helye.

A nappali mellett viszont volt egy másik szoba is, aminek nem láttam funkcióját. Így megkezdődött a harc köztem és a család többi tagja között, mivel én ragaszkodtam hozzá, hogy a két szoba közti falat ki kell venni, a család többi tagja szerint meg nem. Szerintük úgy túl nagy nappali lenne, szerintem meg egy panel lakás nappalija után jól fog jönni a nagy nappali. 

Én nyertem. :)

A munka ott kezdődött, hogy a mozaik parkettát fel kellett feszegetni, mivel a másik szobában meg teljesen más padló volt, meg ez a mozaikos dolog nem a mi stílusunk. Aztán kezdődött a tapéta tépés. Szerintem tapétával álmodtam azokban a hetekben.

Jött a kőművel a segítőjével és kiszedték a falat, majd kiegyenlítették a nappali alját, mert a két szoba nem volt vízszintben egymással.

"Illatos fahéj" színűre festettünk a festővel, amibe beleszerettünk egyből. 

A laminált padlót apukám rakta le, mert ő profi benne. Itt volt egy kis bibi, mert 4 hónap múlva ki kellett pakolnunk a nappalit, felszedni a padlót és újra lerakni, mert az egész valami miatt hullámzott, mint a tenger. 

A járólapos részen majd egyszer kandalló vagy cserépkályha lesz.

Frissebb képem nincs. Azóta már függöny is van és a bútorokon is változtattunk. A szekrénysor és az ülőgarnitúra régi. A térelválasztós könyves polcot csináltattuk, én terveztem ilyenre. Ja! És most nézem, hogy azóta más szőnyegeink vannak. 

Azt hiszem, ideje lenne új képeket csinálni a nappaliról, csak előtte rendet kéne rakni. :)

Egyáltalán nem bántuk meg, hogy össze lett nyitva a két szoba, szeretjük, hogy ilyen nagy. És mindig is szerettünk volna egy olvasós részleget is, így a térelválasztóval ez is megvalósult. 

Barna-fehér

Tegnap összejött nálunk a család apraja-nagyja és akinek 2 héten belül van névnapja vagy szülinapja, azt megünnepeltük. Köztük Dániel kisfiam névnapját is. 

Az egyik mániám az ünnepi teríték. Sajnos kb. évente 2x van rá lehetőségem, hogy ezen agyaljak. A nagyszülőket hívjuk meg ezen az évi 2 alkalmon. A barátaink meg nem ilyen beállítottságúak, velük nem szoktunk közös vacsikat csinálni, de még egy teázós, kávézós, kapucsínózós sütizést sem. Pedig tök jó lenne. Mivel sok a gyerek a baráti társaságunkban, így általában műanyag tálba öntjük a kukót és ennyi. 

Már régóta terveztem, hogy ki szeretném próbálni a barna terítést. Adottak a fehér Zsolnay tányéraim, már csak a maradékot kellett barnával kitalálni. Álltam a méteráru boltban és kis híján egy barna alapon fehér virágos anyagot vettem a terítőnek, mikor megláttam ezt a pöttyös anyagot és tudtam, hogy ez lesz az igazi. És tényleg! 

A kis barna virágos teakiöntőt múlt héten vettem a fonyódi bolhapiacon kb. 300 forintért.  A barna gyertya alatt kávé van, ami még a 4 évvel ezelőtti esküvőnk dekorációjából maradt. 

Az este jól sikerült, a vacsi ízlett mindenkinek és még a gyerekek is  jól viselkedtek.