A nappali mellett viszont volt egy másik szoba is, aminek nem láttam funkcióját. Így megkezdődött a harc köztem és a család többi tagja között, mivel én ragaszkodtam hozzá, hogy a két szoba közti falat ki kell venni, a család többi tagja szerint meg nem. Szerintük úgy túl nagy nappali lenne, szerintem meg egy panel lakás nappalija után jól fog jönni a nagy nappali.
Én nyertem. :)
A munka ott kezdődött, hogy a mozaik parkettát fel kellett feszegetni, mivel a másik szobában meg teljesen más padló volt, meg ez a mozaikos dolog nem a mi stílusunk. Aztán kezdődött a tapéta tépés. Szerintem tapétával álmodtam azokban a hetekben.
Jött a kőművel a segítőjével és kiszedték a falat, majd kiegyenlítették a nappali alját, mert a két szoba nem volt vízszintben egymással.
"Illatos fahéj" színűre festettünk a festővel, amibe beleszerettünk egyből.
A laminált padlót apukám rakta le, mert ő profi benne. Itt volt egy kis bibi, mert 4 hónap múlva ki kellett pakolnunk a nappalit, felszedni a padlót és újra lerakni, mert az egész valami miatt hullámzott, mint a tenger.
A járólapos részen majd egyszer kandalló vagy cserépkályha lesz.
Frissebb képem nincs. Azóta már függöny is van és a bútorokon is változtattunk. A szekrénysor és az ülőgarnitúra régi. A térelválasztós könyves polcot csináltattuk, én terveztem ilyenre. Ja! És most nézem, hogy azóta más szőnyegeink vannak.
Azt hiszem, ideje lenne új képeket csinálni a nappaliról, csak előtte rendet kéne rakni. :)
Egyáltalán nem bántuk meg, hogy össze lett nyitva a két szoba, szeretjük, hogy ilyen nagy. És mindig is szerettünk volna egy olvasós részleget is, így a térelválasztóval ez is megvalósult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése