Elkészült a hálószoba

Eddig is volt hálószobánk és eddig is zöld volt. Csak egy bibi volt, amit nagyon nem szerettünk, hogy Julcsi szobáján keresztül lehetett megközelíteni, egy boltív volt a két szoba között, amit mi függönnyel próbáltunk lezárni. Amikor megvettük a házat, tudtuk, hogy valamikor ezt vissza fogjuk csinálni, vagyis befalaztatjuk a két szoba közötti boltívet és a mi hálószobánkra is külön bejáratot csináltatunk. Na, ez a kis munka folyt az elmúlt 10 napban nálunk. Nem túl nagy munka, de pont elég ahhoz, hogy úszott a porban és koszban az egész ház, a rendetlenségről meg nem is beszélek. 

De szombaton kivonultak a festők és kőművesek végleg, így nekiestünk a pakolásnak és nagytakarításnak. A nyelvünk kilóg, de az emelet elkészült, rend van és tisztaság. Borzasztó sokat dolgoztunk, majd mutatom Julcsi szobáját is. De jöjjenek a hálószobánkról a képek. Maradt zöld-fehér, mert szeretjük. 

A házban az emelet szinte teljesen lambériás. Az előző tulajnak volt valami lambéria-mániája... Mi pedig nem szeretjük, mert elmegy egy nyaralóba vagy hétvégi házba, de a lakásunkban nem tudtuk elképzelni a barna, lakkos lambériát. Mert ez az volt. Amikor megvettük a házat, nagyon sokat tanakodtunk, hogy lefessük-e vagy sem, szakembereket kérdeztünk, tanácstalanok voltunk. De én erőszakos voltam, hogy ugyan mitől félnénk, menni fog ez. Nos, 3x 9 órán keresztül festettem. És azon kívül. hogy akkoriban ecsettel álmodtam, nem bántam meg. Mindenképpen jobb így fehéren. Túl nagy és drága munka lett volna leszedetni és más megoldást találni helyette. 

Ezt a szekrénykét már mutattam, a nagypapámnál várt arra, hogy egyszer a tűzre kerüljön. Lefestettem. 

Az ágyunk és körülötte a kacatok. :)

Véka, ahogy felénk mondják. Óriási nagy, ebben tároljuk az ágytakarót vagy ha normálisabban ágyazok, akkor az ágyneműt. 

Az olvasós részleg a nemrégiben kárpitozott fotellel és az első kötött párnámmal. 

A boltív helyén pedig lett egy hatalmas üres falunk, amire pár hete hímeztem ezt a három képet. Mi vagyunk. Olcsó, Pepcoban vásárolt képkeretben. 

Most pedig alig látok a fáradtságtól, így megyek és kipróbálom az új-régi hálószobánkat, ahol biztosan eleinte furcsa lesz, hogy nem hallom Julcsi minden pisszenését. 

Nőnapra

A kisfiam már második éve óvodás. Tavaly a kislányoknak csokit vitt nőnapra. Idén úgy gondoltam, valami olyasmi kéne, ami maradandó, amire ha ránéznek a lányok, akkor a fiam jut eszükbe. Így kisebb agyalás után beugrott, hogy legyen hajcsat. 

Vettem egyszerű, egyszínű csatokat, majd varrtam mindegyikre egy-egy virágot. Készítettünk kis tasakokat celofánból és a csatok mellé tettünk pár szem cukorkát is. Végül mindegyikre került egy kis cédula is, hogy kitől és kinek. 

Néhány anyuka visszajelzett, hogy nagyon örült neki a kislányuk. 

Apróságok

Szépen csendben már január óta készülgetnek az új húsvéti dekorációink, csak a helyükön szerettem volna bemutatni őket. Arra viszont várni kell még, mert jövő szerdán jön a kőműves /remélem, hogy ide is ér/ és az emeletet kicsit átalakítjuk. Ami ugye az egész házban kosszal, rengeteg kosszal és rendetlenséggel, iszonyú nagy rendetlenséggel jár majd. Már hetek óta erre készülök, vagyis pakolok el mindent az emeletről. És szanálok. Elképesztő, mennyi cuccunk van! 

De jöjjön pár apróság, amik már hetek óta készen vannak. 

Na jó, ez pont ma készült. Nem volt több, mint 20 perc az egész munka. A bejárati ajtónk fölé akasztottam ki. Ott sem akartam még díszíteni, de már nem bírok magammal. 

Ezek tényleg több hetesek. A férjem szétszedett egy raklapot, feldarabolta, én lefestettem és festettem rá nyuszikat. kaptak egy-egy papír girlandot és farkincát. Az első a hálószobában lesz, a második Julcsinál, az utolsó pedig Daninál. 

Ilyen nyuszikat nagyon sokat varrtam az elmúlt hetekben, kérésre is. Ezek gyapjúfilcből készültek. Nappaliba, Danihoz, hálószobába és Julcsihoz. 

Jövök még sok-sok alkotással. Csak győzzétek kivárni. :)

Julianna

Kedden ünnepeltük a kislányom névnapját. Csak a szokásos szűk családi körben, mi és a nagyszülők. Egy kis esti sütizés, beszélgetés és örömködés a gyerekekben. 

Az ajándékok. A Tilda rókát én varrtam, azóta ölelgeti. 

Pisztáciás-sajtos rúd. Hú, de finom! 

Ananászos csokitorta. Ennyit arról, hogy nem eszem szénhidrátot...

És a rókalány kinti fényben. 

Isten éltesse a Juliannákat! 

Vasárnapi uzsonna

A már karácsonykor kipróbált és nagyon kedvelt preckedli forrócsokival. 

Nyuszik

Mindig azt gondoltam, hogy kicsi rá az esély, hogy én valaha nekiálljak Tilda dolgokkal bíbelődni, mert az biztosan nagyon bonyolult. Aztán bekattantam és egy halom pénzért vettem pár könyvet, meg ajándékba is kértem. És persze interneten is böngésztem sokat, mert a könyv leírása nem volt mindig túl kielégítő számomra. 

Azt tudtam, hogy a sok hirtelen jött tervem közül nyuszikat szeretnék legelőször varrni, mert közeleg a húsvét. 

Elsőként ez a 32cm magas, zöld gatyás nyuszi született meg. Jaj, de imádtam csinálni! 

Varrás közben azt terveztem, hogy mivel Daninak kicsit nagyobbat szeretnék majd, így ezt elajándékozom. Aztán úgy a szívemhez nőtt, hogy megtartom. A hálószobánkba teljesen illik majd. Mégiscsak ő az első Tilda-gyerekem. :)

Másodikként készült el Julcsinak ez a 73cm magas nyuszilány, aki vitatott, hogy Tilda-e igazából, mert inkább Maileg, de én a Tilda minták között találtam. De mindegy is. Imádom, az a lényeg. Remélem, Julcsi is szeretni fogja. 

És a harmadik ez a majdnem 50cm magas nyuszi fiú, akit Dániel kap húsvétra.

Itt hever a kanapén egy csomó kitömött testrész, szóval készülnek még. Nagyon szeretem csinálni őket. Úgy tűnik, beszippantott engem is a Tilda-őrület.

Zöld újdonságok

Két új dolog készült az elmúlt másfél hónapban a zöld-fehér hálószobánkba. 

Nagy hévvel tanulok kötni. Ez a párna az egyik elkészült munkám. Mindenképpen szerettem volna egy olvasós sarkot ebbe a szobába is. A szüleim nyaralójában volt egy felesleges fotel, amit kárpitossal áthúzattam /csilliónyi pénzért/. Eredetileg semmiképpen nem szerettem volna bőrrel megcsináltatni, de a kárpitos boltban meggyőztek, hogy ezt könnyebb tisztítani, ha mindenképpen ragaszkodok a hófehérhez. Ragaszkodtam. 

Január elején az egyik újévi fogadalmamat kipipáltam, miszerint ki kell próbálnom a ráncolt körpárna varrását. Rögtön kettő is készült, egy Julcsinak és egy nekünk a hálóba. Még biztosan készítek ilyet is, csak be kell szereznem kisebb csipkéket. 

Tavasszal megmutatom, egészben a zöld szobát, de pár héten belül jön a kőműves és az emeletet felrobbantjuk. Szóval addig már nem érdemes. 

Téli étkező

Az étkezőnk már jó pár hete a kék árnyalataiban pompázik, csak a fotózással szokás szerint el vagyok maradva. 

Eddig nem mertem kékkel díszíteni, mert úgy gondoltam, nem illik a házunk színeihez, de bepróbálkoztam az étkezőben és nem bántam meg, nem lett annyira idegen, mint gondoltam. 

Ezt a tea-tartót pár hete varrtam, kifejezetten ide.

Barkácsfilcből készült girland.

 Egyik este az öcséméket vártuk sültkolbászos vacsorára. Ezt a készletemet már régóta nem szeretem igazán. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg eladnám, de már olyan rengeteg kék üveg dolgom van terítéshez, hogy sajnálnám, ha meg kéne válnom tőle. 

A hóember már bemutatkozott itt a blogon. Julcsinak egy kinőtt, foltos nyakú ruhájából készült. Sapkáját és sálját én kötöttem. Még jövök egy bejegyzéssel, amiben írok a kötésről és rólam. 

A vakablak a 100ft-os angolokkal.

Olvasás

Szeretek olvasni, aránylag elég sok könyvet elfogyasztok egy-egy év alatt. De nem olvasok eleget, vagyis közel sem annyit, mint régen. Sajnos. És tegnap megbeszéltem magammal, hogy márpedig ez ellen kell valamit tenni, mert az esti kidőlésem előtti 3 perc nem számít olvasásnak. Így azt beszéltem meg magammal, hogy keddenként olvasok, amikor csak tudok. Leginkább alvásidőben. Mert az volt a baj, hogy amint volt 2 perc szabadidőm, rögtön varrtam, hímeztem vagy kötöttem, így az olvasás háttérbe vonult. 

Tegnap Julcsi déli alvásidejében el is kezdtem, háromszor belealudtam... Aztán este a férjemmel eldöntöttük, hogy keddenként nem nézünk filmet sem, hanem olvasunk. Bekuckóztunk és olvastunk fél órát. Nos, hát több, mint a semmi. :)

Óvónéniknek

Karácsonyi ajándéknak varrtam és hímeztem ezeket a házikókat az óvónéniknek és a dajka néninek. Sokak, sokféle, különböző méretű, anyagú házakat varrtak már. Itt volt az ideje, hogy én is kipróbáljam. Biztosan lesz még folytatása.