Szentesténk

Kicsit mesélek róla, hogy is zajlik nálunk egy szenteste. 

A gyerekek délutáni alvása után átjöttek az anyósomék és elvitték őket sétálni egy nagyot. Ez a gyerekeknek nem furcsa, szokott ilyen lenni. Addig mi a férjemmel villám tempóban rendezkedünk, fát díszítünk, ajándékokat pakolunk a fa alá. Sietni kell, nem lehetnek órákat kint a hidegben a gyerekek. :) Aztán amikor jönnek haza, mi már készen vagyunk mindennel. Kicsit az a bonyolult, hogy nagyjából egy tempóban vetkőztessük le a gyerekeket, hogy egyszerre menjenek a nappali felé. Idén is sikerült. Aztán futás a nappaliba, ahol várja őket a meglepetés, a karácsonyfa és az ajándékok. Nálunk a Jézuska hozza a fát és a csomagokat is. Drága nagyfiam idén is teljesen elhitte, hogy minden akkor történt, amikor ők sétáltak mi meg apával készítettük a vacsorát. :)

Aztán örömködtek kicsit, a díszeket nézegették, majd nekiestek az ajándékok bontogatásának. Már elég régóta azt csinálom ünnepekkor, hogy rárajzolom az ovis jelüket, így tudják, kié melyik. Bontogatás után legóztuk kicsit az újjal, majd vacsoráztunk. Vacsora után kipróbáltuk az új társasjátékot, ami nagyon vicces, sokat nevettünk. Aztán fürdés után tegnap a karácsonyfa alatt meséltünk, persze új könyvből. Így zajlik nálunk egy szenteste. 

A könyvekkel.

Az a bizonyos társasjáték. Dani nagyon szereti a Vadadi Adrienn mesekönyveket, így a játéknak is örült. 

Julcsám diafilmet bontogat.