Kicsit előbb ünnepeltük a Mikulást, mint hivatalosan van, mert nem szeretem, ha hétköznapra esik. Ovi-munka előtt amúgy is elég kapkodós a reggel, oda nem akartam benyomorítani, az oviban napján jön, és napján este van apa dolgozójában is az ünnepség. Szóval estig nem akartam vele várni, mert elveszíti a varázsát az egész attól, hogy már ezer csomagot kapnak addig. Hétfőn meg dolgunk van este, szóval így lett a ma este.
Jövőre előrelátó leszek és előre felveszem a következő szöveget, hogy amikor kell, csak bekapcsoljam nekik: "Csak a jó gyerekeknek hoz ám ajándékot a Mikulás. Ha folytatjátok a veszekedést, visítást, megijed szegény és inkább továbbmegy a Berciékhez /utcánkban lakó ovis társ/." Kár, hogy nem számoltam, hányszor mondtam én ezt a mai napon. :)
Délután kipucolták a csizmájukat. Még a talpát is, biztos, ami biztos. :)
Amíg várakoztunk, megvacsoráztunk. Édességnek sütöttem mandulás muffint mandulás krémmel. Nagyon finom. Ha még a habzsákomat is megtaláltam volna, akkor szebb is lett volna.
Aztán csak nem volt semmi a csizmákban, csak nem jött a Mikulás, úgyhogy elmentünk fürdeni. Fürdés után nézzünk oda még egyszer, hátha. És tessék, erre járt az öreg! Volt nagy öröm, édesek voltak. Olyan jó, hogy hisznek még a Mikulásban! Nagyon remélem, hogy még így marad ez pár évig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése