Ősz bent is

Borzasztóan el vagyok havazva. Szinte egyfolytában varrok. És már érzem azt az idegességet, amit minden évben ilyenkor megfogadom, hogy elkerülök. Nem sikerült, megint túlvállaltam magam. De a panaszkodásnak vége, jöjjön pár kép a benti őszi hangulatunkról. 

Konyhaablakból egy részlet.

A nyáron hímeztem ezt a kis képet.

Az új  őszi függönyöm a konyhaablakba. Anyukám varrta meg, nekem erre már nem volt kapacitásom. 

Tavaly hímeztem. nem túl szép, mert nagyon fura minta volt.

Lógnak a körtés alátétek, amiket ősz elején varrtam maradékokból. 

Használatban.

Étkezőből egy részlet.

Nálunk muszáj viaszos terítőt használni, mert a gyerekek úgy esznek mint a kismalacok. Viaszos terítő nélkül napjában 5 textil terítőt cserélhetnék. Nem túl esztétikus, de igyekszem szebbeket venni. Ezt a nyáron vettem a Balatonon egy kínaiban.

A szokásos őszi párnáink. Még mindig nem tervezem a cseréjüket, mert szeretem  őket. 

Nálunk is készült töklámpás. Ilyen vidám. :)

Összességében ugyanolyan a házunk ilyenkor, mint minden évben, narancsos-barnás, meleg, kuckós, vidám. 

4. születésnap

Elérkezett a Dániel 4. születésnapja, amire már annyira nagyon várt és készülődött velem együtt. Kétnaposra sikeredett, pénteken tartottuk a kis barátaival és az unokatesóival, ma, vasárnap pedig az igazit, a családdal. 

Pár kép a barátos szülinapról:

Itókás üvegek a gyerekeknek.

Rágcsa. A tortát együtt sütöttük Danival, kép nem készült róla... Ilyen bénák vagyunk. 

Készült egy repülő is ásványvizes üvegből. A háttérben pedig a konyhai kupi látható...

El sem hiszem, hogy már 4 éves.

És a családos születésnap képei. De előtte egy gyors beszámoló arról, hogy mennyire nagy bosszúság ért. A barátos szülinapra sütöttem egy tortát én magam. De a családosra és az ovisra úgy rendeltem. A szeretett cukrászunk most nem tudta elvállalni a két tortát, így gyorsan kerestem másik cukrászt. Találtam, baráti áron, nagyon ügyes, sokan ajánlották. Beszéltem vele telefonon és még levélben is. Oviba csokitorta, családos szülinapra repülős torta. Szombaton 10-re kellett mennem érte. Biztos, ami biztos, felhívtam 9-kor, hogy indulhatok -e. Közölte, vagyis inkább hallgatott, de a lényeg, hogy  a tortáinkat nem sütötte meg, ugyanis elfelejtette. Átsírtam a szombat délelőttöt, még egy cukrászdát is sírva hívtam fel, hogy gyorsan-gyorsan segítsenek /egyedül voltam itthon a két gyerekkel, semmi hozzávaló nélkül reménytelen lett volna, hogy én két tortát megsüssek/. Nos, a cukrászda segített rajtam, sütöttek nekem két tortát. Ugyan nem repülős, vagyis nem olyan, amilyet szerettem volna és amilyet várt a fiam, de finom volt. És egy vagyon....

Hú, nagyon bánt a dolog. Én készülök, lelkes vagyok, mindig rajta vagyok, hogy minden klappoljon, ami az energiámból kitelik és jön egy baki, ami nem rajtam múlik...

Repülőkkel, felhőkkel.

Isten éltessen, Kisfiam! 

Az őszi bejáratunk

Meg sem állok, teszek-veszek, tervezek. Az őszi hangulat nálunk kész, a fotózással vagyok elmaradva. Mivel rengeteg a megrendelésem, így sajnos több őszi itthoni tervet nem tudok már megvalósítani, nincs rá idő. ha szakítok egy kis időt a saját otthonunkra is, akkor meg már a karácsonyi díszeinket, ajándékainkat készítgetem, hogy azokkal elkészüljek. 

Lássuk a bejáratot. 

 Nem, nem ezen megyünk a házba. :) Annyira vártam már, hogy szerepet kapjon nálunk ez a kis kapu, ami az öcsém szerint ólajtó... Nagypapámnál találtam az udvar végében, csak ott várta  a sorsát szegényke. Én meg elhoztam. Papám nézett is rám némán, de én láttam rajta, hogy ezt gondolja: "Vigyed, ha ennyi eszed van!" :) Nem is tudja, milyen jó dolga lett nálunk. 

 A dió nem dekoráció, azt csak levegőzni tettük ki, majd megtörjük valamikor. 

 A petróleumlámpa szintén a nagypapámtól költözött hozzánk. A papa szintén nem tudta, hogy ez nekem kincs.

 Ilyen kis filc levélkét varrtam többet is pár hete. Ide-oda fel vannak lógatva, ragasztva. Nem akartam idén túlbonyolítani az ajtódísz dolgot. 

 Öcsém szerint konkrétan disznó szaga van a kapumnak, én nem érzem. :) Imádom nézegetni, így egyben.

Kiskundorozsmáról jött velem haza, ott vettem egy bácsitól. Szintén láttam rajta azt a nézést, amit azok a kis öregek tudnak produkálni, akik nem értik, mit lehet kezdeni egy rozsdás lámpával.

Szalonnasütés

A nyár végén rendezett óvodaváró bulinkon megígértük a szülőknek /mivel nagyon jól érezték magukat nálunk a gyerekeikkel együtt/, hogy ősszel csinálunk egy újabb összejövetelt, egy szalonnasütést. Múlt hétvégén meg is tartottuk, kétnaposra sikerült, mert fele csapatnak a szombat, felének pedig a vasárnap volt a jó. Az időjárás botrányos volt, szemerkélős, nyirkos, sáros, hűvös, de le a kalappal mindenki előtt, jöttek, lelkesek voltak és szerettek nálunk lenni. 

 Nem sokat aludtam a szomjúságtól. :)

 Rögtönzött tűzrakó hely. Majd egyszer lesz egy normális kerti sütögetős helyünk is, de az egyelőre nincs a fontossági sorrendünk elején. 

 Kisfiam. Az új szokása, hogy a sapkán kívülre tűri a füleit. :)

Kis Julis. :)

Rengeteg ember megfordult nálunk ebben a két napban, borzasztóan elfáradtunk, de jó volt, örültünk mindenkinek.

33.

És hétfőn elérkezett az én napom is, 33 éves lettem. Tudom, sokan azt mondják, juj, de fiatal vagyok. Én meg el vagyok szörnyülködve, hogy már 33!

Kisebb összejövetel volt nálunk, csak a szokásos sütizés a nagyszülőkkel. 

 Ez a reggeliző készletem még viszonylag új, talán februárban vettem. Nagyon tetszett. 

 Sósat sütöttem, ez még csak az első tepsi mennyisége. Vőlegényfogó a becses neve és nagyon finom. 

Szüleimtől egy sütőtál. A története pedig a következő. Voltunk Várdán falunapon szeptember elején, ahol a vicc kedvéért vettünk tombolát is. A főnyeremény egy tv volt, sok ajándék volt, a legolcsóbb-legkisebbtől mentek a legdrágább felé. Húzták sorba a számokat, nem nyert, nem nyert. Aztán a tv előtti legnagyobb nyeremény következett, ez a sütőtál. Felmutatta a bácsi, én nekiálltam jajgatni, hogy ez bizony nekem kell. Erre kihúzták apukám tomboláját. :) Én meg rögtön hisztiztem, hogy adják nekem, nekik úgysem kell ez. Így megkaptam szülinapomra. :)

Hangolódunk

Nálam augusztus 20. után elkezdődik az őszre hangolódás. Hiába van még akkor jó idő, valahogy érzem, hogy már elmúlik a nyár-érzetem. Elővettem a nagypapámtól kunyizott kertkaput, elkezdtem díszíteni a bejáratot és a házat. 

És hangolódunk. 

Csak egy valamit utálok, hogy a bezártságé lesz a főszerep márciusig. De az esőmentes őszt nagyon szeretem.

Adrienn

Az én névnapommal elkezdődött a nagy őszi ünneplés sorozat nálunk. A családban a névnapok és szülinapok zöme ősszel van, lehet sütizni egyfolytában. 

Most a névnapomra csak a szüleim jöttek át, mert a férjem szülei nyaralnak. 

Ezt a sütis készletemet valahogy mindig elfelejtem használni, pedig nagyon szép. 

Körtés süti, valami fantasztikusan finom! És a képen jól látható, hogy képtelen vagyok normálisan bevonni csokival egy sütit. De még egy saját készítésű szaloncukrot sem. :)

Jól sikerült, csendes kis összejövetel volt. Már amennyire az én szüleimmel lehet csendesen eltölteni időt. Mint az olaszok... :)

Szekrényke

Ezt a kis éjjeliszekrényt a kidobástól mentettük meg. Régi, sötétbarna, lakkozott. Tudtam, hogy így nem maradhat. 

Ilyen volt.

 Ilyen lett. Még soha nem használtam az OBI-s festéket és hengerrel sem festettem bútort, így ideje volt kipróbálni mindkettőt. A festékkel tökéletesen elégedett vagyok, nem büdös és nagyon hamar szárad. A hengerrel festést meg még meg kell tanulnom, mert eddig csak falon alkalmaztam. :) Nem lett tökéletes, kicsit foltos, de bőven jobb, mint volt. Legközelebb bútorlapos szekrényen tervezem kipróbálni. 

Egyelőre a nappali hátuljában kapott helyet és a lenti varrós dolgaim kerültek bele. 

A tetején levő dobozka is eredetileg barna. Azt is most festettem le. Szintén varrós kellékeket tartalmaz. 

Műanyag ovis buli

Az évzárón megbeszéltük több szőlővel, hogy majd a nyáron találkozunk ám. Aztán persze nem találkoztunk, mert mindenki jött-ment, túl meleg volt vagy esett az eső. Szóval nem jött össze. Aztán Szabival kitaláltuk, hogy csináljunk egy ovira hangoló kis délutánt, hívjunk meg mindenkit. Mindenkit nem tudtunk meghívni, mert nem ismerem az összes szülőt, de szervezkedtünk, üzentünk. Tegnap tartottuk, 34 felnőtt és 16 gyerek volt jelen. Még az óvónénik és a dajka is eljöttek. 

Batyus kerti buli volt, műanyag poharakkal, tányérokkal és evőeszközökkel. 

Ennyi ember még egyszerre nem volt nálunk. Elmondhatom, hogy késő este hulla fáradtan, de nagyon boldogan dőltem az ágyba, mert elképesztően jól sikerült délután kerekedett!