Az őszi bejáratunk

Meg sem állok, teszek-veszek, tervezek. Az őszi hangulat nálunk kész, a fotózással vagyok elmaradva. Mivel rengeteg a megrendelésem, így sajnos több őszi itthoni tervet nem tudok már megvalósítani, nincs rá idő. ha szakítok egy kis időt a saját otthonunkra is, akkor meg már a karácsonyi díszeinket, ajándékainkat készítgetem, hogy azokkal elkészüljek. 

Lássuk a bejáratot. 

 Nem, nem ezen megyünk a házba. :) Annyira vártam már, hogy szerepet kapjon nálunk ez a kis kapu, ami az öcsém szerint ólajtó... Nagypapámnál találtam az udvar végében, csak ott várta  a sorsát szegényke. Én meg elhoztam. Papám nézett is rám némán, de én láttam rajta, hogy ezt gondolja: "Vigyed, ha ennyi eszed van!" :) Nem is tudja, milyen jó dolga lett nálunk. 

 A dió nem dekoráció, azt csak levegőzni tettük ki, majd megtörjük valamikor. 

 A petróleumlámpa szintén a nagypapámtól költözött hozzánk. A papa szintén nem tudta, hogy ez nekem kincs.

 Ilyen kis filc levélkét varrtam többet is pár hete. Ide-oda fel vannak lógatva, ragasztva. Nem akartam idén túlbonyolítani az ajtódísz dolgot. 

 Öcsém szerint konkrétan disznó szaga van a kapumnak, én nem érzem. :) Imádom nézegetni, így egyben.

Kiskundorozsmáról jött velem haza, ott vettem egy bácsitól. Szintén láttam rajta azt a nézést, amit azok a kis öregek tudnak produkálni, akik nem értik, mit lehet kezdeni egy rozsdás lámpával.