4. születésnap

Elérkezett a Dániel 4. születésnapja, amire már annyira nagyon várt és készülődött velem együtt. Kétnaposra sikeredett, pénteken tartottuk a kis barátaival és az unokatesóival, ma, vasárnap pedig az igazit, a családdal. 

Pár kép a barátos szülinapról:

Itókás üvegek a gyerekeknek.

Rágcsa. A tortát együtt sütöttük Danival, kép nem készült róla... Ilyen bénák vagyunk. 

Készült egy repülő is ásványvizes üvegből. A háttérben pedig a konyhai kupi látható...

El sem hiszem, hogy már 4 éves.

És a családos születésnap képei. De előtte egy gyors beszámoló arról, hogy mennyire nagy bosszúság ért. A barátos szülinapra sütöttem egy tortát én magam. De a családosra és az ovisra úgy rendeltem. A szeretett cukrászunk most nem tudta elvállalni a két tortát, így gyorsan kerestem másik cukrászt. Találtam, baráti áron, nagyon ügyes, sokan ajánlották. Beszéltem vele telefonon és még levélben is. Oviba csokitorta, családos szülinapra repülős torta. Szombaton 10-re kellett mennem érte. Biztos, ami biztos, felhívtam 9-kor, hogy indulhatok -e. Közölte, vagyis inkább hallgatott, de a lényeg, hogy  a tortáinkat nem sütötte meg, ugyanis elfelejtette. Átsírtam a szombat délelőttöt, még egy cukrászdát is sírva hívtam fel, hogy gyorsan-gyorsan segítsenek /egyedül voltam itthon a két gyerekkel, semmi hozzávaló nélkül reménytelen lett volna, hogy én két tortát megsüssek/. Nos, a cukrászda segített rajtam, sütöttek nekem két tortát. Ugyan nem repülős, vagyis nem olyan, amilyet szerettem volna és amilyet várt a fiam, de finom volt. És egy vagyon....

Hú, nagyon bánt a dolog. Én készülök, lelkes vagyok, mindig rajta vagyok, hogy minden klappoljon, ami az energiámból kitelik és jön egy baki, ami nem rajtam múlik...

Repülőkkel, felhőkkel.

Isten éltessen, Kisfiam!