Múlt vasárnap eljutottam a vasárnapi vásárba, aminek nagyon kicsi része bolhapiac. Sajnos annak a kis területnek is nagy része ruha és szerszám, ami engem nem érdekel, de azért találni kincseket is. Van már egy bejáratott hely, ahol porcelánokat szoktam venni. Nem mondom, hogy mindenbe beleszeretek, de minden alkalommal találok egy-egy darabot, amit baráti áron meg tudok venni, mint most ezt a kis kiöntőt.
Aztán most futottam össze egy árussal, akit eddig észre sem vettem. Egy bácsi, na jó, nem az, mert olyan 45 körüli, nagyon kedves, barátságos úr, aki nagyon baráti áron adja a régiségeket és nem erőszakos, ami előny, mert azt utálom, mikor rám akarnak erőszakolni valamit, amit én egyáltalán nem szeretnék venni. Nála vettem a bödönt, a lámpást és a kis kávés kannát is. Visszatérő vevő leszek nála, az biztos, csak ne mennék olyan ritkán.
Az első ami szembe jött velem nálad, ez a kis kupac zománcos. A legjobbak! zekről sem lehet ám leszokni:-)
VálaszTörlésJaj, tudom! Még jó, hogy már van kis fészerünk, abban van hely nekik. Szerencsére nem mindent úgy veszek, mert kapok is innen-onnan. Van pár mániám, az biztos. :)
Törlés