Múlt hétvégén meglátogattuk a nagypapámat, aki már egyedül él egy közeli faluban. Nagymamám másfél éve hagyott itt minket. Amíg ő élt, szebb és takarosabb volt itt minden, de a varázsa számomra még most is megvan. Rengeteget nyaraltunk itt az öcsémmel.
A ház első bejárata.
A kiskonyha, ahogy mi hívjuk, vagyis nyári konyha.
Kövirózsa rengeteg.
A virágoskert régen gyönyörű volt. Amíg a mama élt, itt mindig csodaszép virágok voltak. Most már persze csak van.
A régi istálló, ami már sok-sok éve műhelyként funkcionál.
A műhely.
Ebben az épületben éjszakáznak a tyúkok még most is, a középső részben pedig nyulak voltak régen.
Garázs
Egy melléképület a sok közül. Talán a szénát tárolják itt. Volt kukorica góré is, de azt most bontották el.
A harcias kakas.
Kút. Újabban kút mániám van. Nagyon fűzöm a férjemet, hogy kellene nekünk is egy. Nem fúrt, csak dísz kút.
Egy másik melléképület. Elképesztő, hogy a régi falusi házaknál milyen sok melléképület van.
Pince. Amikor kicsik voltunk és télen, hóban volt a disznóvágás, akkor az öcsémmel ennek a tetején szoktunk csúszkálni, amíg a felnőttek dolgoztak.
Füstölő.
Jó volt kint lenni. És már nagyon-nagyon bánom, hogy anyai nagyszüleim portájáról nincsenek képeim. Jaj, volt ott vagy 15 almafa, szépen sorban...Kút rózsalugassal...
Sok helység, mert annyi mindent kellett tárolni! És úgy "Kitalál-ták":-) hogy hová mit érdemes. Nekem a góré a kedvencem, mert olyan okos találmány, jól szellőző, esőtől védő, hatalmas...csak az egerek is szeretik. Nekünk is mama-portán van még...: egyébként sajnos az a tapasztalatom, hogy ezek a porták vesznek ki.
VálaszTörlés