Életünk megkeserítői

Jelenleg három dolog bosszant minket, de nagyon. Van, amelyik csak nagyon, meg van, amelyik nagyon-nagyon. 

1. a főellenség: CSIGA! Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy nálunk ezresével éldegélnek. Tavaly is irtottuk őket, idén pedig mindent bevetünk. Én már kezdek tőlük rosszul lenni, nem túl barátságos jószágok. 

Idén már kiszórtunk két zsák csigaport, amitől pusztulnak rendesen, de nem eléggé. Azért egy-egy nyáron kiszórni 10-15 ezer forintban csigaport, az nem annyira tetszik nekünk. 

Aztán vettem nagyon olcsó sört, amit kis margarinos dobozokban tálaltam nekik a kert és az udvar különböző részein. Ezekbe szépen belefulladnak. Most is van mindegyikben 30-30 darab. 

És amikor van időnk, este és reggel megyünk szedni. Lapátra rápiszkálunk alkalmanként 100-200 darabot, szatyorba bele, sót rá és mehetnek a kukába. Nem állatbarát megoldás? Már ez pont nem érdekel minket, mert az életünk megkeserítői és gyanítom, hogy reménytelen a küzdelem. 

Képek:

Ilyenek. 

Meg ilyenek. Aki nem ismerné fel, ez egy saláta, aminek a közepén lakmározik az a drága.

A csapda jobb- és baloldalán látható a saláta, a doboz jobb felső csücskében pedig  a karalábé. Kopaszra rágják a konyhakertet. 

2. számú ellenség: MACSKÁK

Nem tartunk állatot és nem is fogunk. Azon vagyunk minden erőnkkel, hogy szép legyen a kert és ez gyakran nem kompatibilis kutyával, macskával. És annyi a dolgom, hogy nem tudom vállalni a felelősséget egy állatért. Néha örülök, ha nem felejtek el  a gyerekeknek is enni adni...

Mivel nincs kutyánk, így a az összes környékbeli macska bátran járkál nálunk. Amivel nincs baj, mert én szeretem a cicákat, tök szépek, ahogy üldögélnek a fák alatt, na de ezek összekakilják az egész udvarunkat. Néha a teraszt is. Meg a teraszon a párnákat. Ilyenre is volt példa. Nem lépegethetünk bátran a saját füvünkön, mert aknásítva van. Én nem értem, nem úgy van, hogy a macska elássa? Nem tehetem le Julcsit a fűbe mászni. Arról meg nem is szólva, hogy oltári büdös! 

Valami ötlet? Már azon gondolkodunk, két napra kölcsönkérjük az anyósomék foxiját. 

Képet nem mellékelek, ha nem baj. 

3. számú ellenség: HANGYÁK

Ez a legkevésbé bosszantó egészen addig, amíg a konyhaszekrényt nem találják meg. Egyelőre kint van belőlük nagyon sok. Főleg a járdarepedésekben meg a ház tövében, meg a térkő fugájában, meg a konyhakertben. Próbálkozom mindenféle módszerekkel. Ha házba is betévednek, akkor drasztikusan lefújom őket. 

Na, ilyen gondokkal küzdünk mostanában. 

Julianna első születésnapja

Igazából 23-án van Julcsi születésnapja, de holnap lakodalomba megyünk, így mindjárt az első szülinapot tolni kellett más időpontra. Ma tartottuk, nagyon készültem rá. Borzasztó esős idő volt, amúgy sincs normális ablak az étkezőn, szóval szokás szerint nem tudok normális képekkel szolgálni. 

Isten éltessen kicsi Julcsi! 

Girland

Ezt az egy borzasztó képet sikerült csinálnom a zászlós girlandról, amit kicsi Julcsi első szülinapjára varrtam. Szombaton lesz, de lakodalmazás miatt pénteken ünneplünk. 

Nagyon várjuk, majd fényképezek. Talán jobbakat, mint ez itten:

Bodzaszörp

Nagyon szeretjük a bodzaszörpöt. Két hete bontottuk meg a tavalyi adag utolsó üvegét. Idén 16 liter készült.

Tegnap szűrtem le és töltöttem üvegekbe. Már a helyükön vannak.

Levendulás étkező

Amióta itt lakunk, ennek lassan 3 éve, minden nyáron az étkezőnkben levendulásítottam kicsit. Első évben csak a tálalót, másodikban az asztalt is, idén már az ablakot is. 

Idén hímeztem ezt a képet.

Benne van az 5 éves terveben, hogy lecseréljük egy tisztességes étkező garnitúrára ezt a kis szerencsétlen asztalt a szerencsétlen székekkel. Azon tanakodtam, vajon létezik -e krémszínű? 

Tavalyi hímzés

Nagynénimtől kaptam, ő meg úgy kapta valakitől. :)

Tíz képből lett egy olyan is ebből a szögből, amin nem fut vagy mászik egy gyerek sem. :)

Falun

Múlt hétvégén meglátogattuk a nagypapámat, aki már egyedül él egy közeli faluban. Nagymamám másfél éve hagyott itt  minket. Amíg ő élt, szebb és takarosabb volt itt minden, de a varázsa számomra még most is megvan. Rengeteget nyaraltunk itt az öcsémmel. 

A ház első bejárata.

A kiskonyha, ahogy mi hívjuk, vagyis nyári konyha. 

Kövirózsa rengeteg. 

A virágoskert régen gyönyörű volt. Amíg a mama élt, itt mindig csodaszép virágok voltak. Most már persze csak van. 

A régi istálló, ami már sok-sok éve műhelyként funkcionál. 

A műhely. 

Ebben az épületben éjszakáznak a tyúkok még most is, a középső részben pedig nyulak voltak régen. 

Garázs

Egy melléképület a sok közül. Talán a szénát tárolják itt. Volt kukorica góré is, de azt most bontották el.

A harcias kakas.

Kút. Újabban kút mániám van. Nagyon fűzöm a férjemet, hogy kellene nekünk is egy. Nem fúrt, csak dísz kút.

Egy másik melléképület. Elképesztő, hogy a régi falusi házaknál milyen sok melléképület van. 

Pince. Amikor kicsik voltunk és télen, hóban volt a disznóvágás, akkor az öcsémmel ennek a tetején szoktunk csúszkálni, amíg a felnőttek dolgoztak. 

Füstölő.

Jó volt kint lenni. És már nagyon-nagyon bánom, hogy anyai nagyszüleim portájáról nincsenek képeim. Jaj, volt ott vagy 15 almafa, szépen sorban...Kút rózsalugassal...

Vacakok

Múlt vasárnap eljutottam a vasárnapi vásárba, aminek nagyon kicsi része bolhapiac. Sajnos annak a kis területnek is nagy része ruha és szerszám, ami engem nem érdekel, de azért találni kincseket is. Van már egy bejáratott hely, ahol porcelánokat szoktam venni. Nem mondom, hogy mindenbe beleszeretek, de minden alkalommal találok egy-egy darabot, amit baráti áron meg tudok venni, mint most ezt a kis kiöntőt.

Aztán most futottam össze egy árussal, akit eddig észre sem vettem. Egy bácsi, na jó, nem az, mert olyan 45 körüli, nagyon kedves, barátságos úr, aki nagyon baráti áron adja a régiségeket és nem erőszakos, ami előny, mert azt utálom, mikor rám akarnak erőszakolni valamit, amit én egyáltalán nem szeretnék venni. Nála vettem a bödönt, a lámpást és a kis kávés kannát is. Visszatérő vevő leszek nála, az biztos, csak ne mennék olyan ritkán.

Virágos a kedvünk

Tegnap vagy tegnapelőtt elég sok muskátlit és petúniát ültettem, most várom, hogy nyíljanak, bokrosodjanak. De azért van már pár szín is a kertünkben a zöldön kívül. Pár kép a fészer környékéről. 

Fehér és sötétlila orgona

A fészer még mindig képlékeny, vagyis a környéke, mert ha készen lesz a terasz, akkor véglegesítek. Már amennyire én végleges tudok lenni, hisz' folyton pakolok és átrendezek. :) Mondjuk úgy, kicsit harmonikusabbá varázsolok, ha készen lesz a terasz. 

Erről az eklektikáról beszélek. Itt van még mit rendezgeti, áttenni, átcserélni, stb.