Lépcső

Amikor ide költöztünk, volt a bejárati ajtó előtt egy ormótlanul nagy, beltéri!!! járólappal lerakott, szerkezetileg és minőségileg borzasztó lépcsőnk. A járólap egy csepp esőtől is rettenetesen csúszott, a havat és jeget nem is említem. Konkrétan télen négykézláb közlekedtünk rajta, de úgy sem volt egyszerű. Aztán mikor egy nyirkosabb tavaszi napon a gyerekkel az ölemben megcsúsztam és leestem róla, akkor lett végképp elegünk. Jöhetett a kőműves.

Ez itt a régi lépcső és az akkor még kicsike fiam. Mivel az egész meg volt rogyva, fel kellett törni az egészet. Nem volt kis meló, a rombolást apukám és a férjem csinálták.

A lerombolt állapot. Rengeteg beton kijött belőle. Nem kicsi izomlázam volt attól, hogy konténerbe dobáltam a betondarabokat. Vagyis dobáltuk. 

Egy szép őszi napon készen is lett az új lépcső. Biztosra akartunk menni a csúszást illetőleg, így választottuk ezt a követ holmi járólap helyett. Nekünk tetszik. A formája pedig kicsit meg lett csonkítva, nem kell nekünk akkora lépcső. A fal pedig a lépcső mentén delappal lett kirakva, amivel majd a lábazatot is megcsináltatjuk egyszer. Ha nyerünk a lottón. Azóta már volt egy tél, nem csúszott egyáltalán.