Bejáratunk

A bejáratnál még mindig ragaszkodom a piros színhez, idén egy kicsi feketével bolondítottam. Szerettem volna este is képet csinálni, de mára már kilóg a nyelvem, ki nem megyek fényképezni. Majd máskor. :)

Mikulás

Kicsit előbb ünnepeltük a Mikulást, mint hivatalosan van, mert nem szeretem, ha hétköznapra esik. Ovi-munka előtt amúgy is elég kapkodós a reggel, oda nem akartam benyomorítani, az oviban napján jön, és napján este van apa dolgozójában is az ünnepség. Szóval estig nem akartam vele várni, mert elveszíti a varázsát az egész attól, hogy már ezer csomagot kapnak addig. Hétfőn meg dolgunk van este, szóval így lett a ma este. 

Jövőre előrelátó leszek és előre felveszem a következő szöveget, hogy amikor kell, csak bekapcsoljam nekik: "Csak a jó gyerekeknek hoz ám ajándékot a Mikulás. Ha folytatjátok a veszekedést, visítást, megijed szegény és inkább továbbmegy a Berciékhez /utcánkban lakó ovis társ/." Kár, hogy nem számoltam, hányszor mondtam én ezt a mai napon. :)

Délután kipucolták a csizmájukat. Még a talpát is, biztos, ami biztos. :)

Amíg várakoztunk, megvacsoráztunk. Édességnek sütöttem mandulás muffint mandulás krémmel. Nagyon finom. Ha még a habzsákomat is megtaláltam volna, akkor szebb is lett volna. 

Aztán csak nem volt semmi a csizmákban, csak nem jött a Mikulás, úgyhogy elmentünk fürdeni. Fürdés után nézzünk oda még egyszer, hátha. És tessék, erre járt az öreg! Volt nagy öröm, édesek voltak. Olyan jó, hogy hisznek még a Mikulásban! Nagyon remélem, hogy még így marad ez pár évig. 

Az új karácsonyi párnáink

A nappali nekem minden évszakban és ünnepkor elég nagy fejtörést okoz, amikor díszíteni, újítani szeretnék. A színeivel nem vagyok tökéletesen elégedett, mert ugye adott egy nagyon jó állapotú, nem is olyan régi, legénylakásba vásárolt terrakotta ülőgarnitúra, ami elég fix pont volt a szőnyeg vásárlásnál, a falfestésnél. Szóval túl sok színnel nem tudom variálni, pl. a kék és a rózsaszín eléggé ki van lőve nálunk a nappaliban. Tavaly karácsonykor próbálkoztam fehérrel lágyítani a dolgot, nem véletlen, hogy akkor nem tettem fel róla képet, mert nem győztem annyi fehéret pakolni ebbe a szobába, hogy a végeredmény elegáns legyen. Így idén megszületett az ötlet, hogy legyen bordó az ünnepi dekoráció.  Kicsit féltem, hogy túl sötét lesz a végeredmény, de nem lett rossz. Ilyenkor úgyis nagy szerepe van a fényeknek, amik kuckóssá teszik az egész szobát a bordóval együtt. 

És elkészült a négy új párnánk is, keresztszemes hímzéssel. 

Kicsit gyerekesek, de nekem nagyon tetszettek ezek a minták. 

A nappalink nem egy bemutató terem. Iszonyú sok cuccunk van, így nem túl egységes az összkép, bármennyire törekszem. 

A vakablak. Már mutattam őszi hangulatban is. 

De a karácsonyfa idén is fehér lesz, mert azt imádtuk tavaly. :)

Ma este

Egy kicsit időigényesebb tervem van Szent Estére, azon dolgozom esténként. 

Olvasós kuckó mostanában

Nappalink olvasós kuckója felkészült az ünnepekre. Nagyjából piros-fehér és csillagos. Az egyik leghangulatosabb zuga a házunknak. Egyre gyakrabban ülünk ide olvasgatni vagy csak bambulni, bár még így sem töltünk itt annyi időt, mint szeretnénk. 

Ebben a fényben szoktunk bambulni. :)

Ebben meg olvasni. :)

Aktuális olvasmány

A párnák újak, nagyon-nagyon gyorsan elkészültek. 

A gyerekek karácsonyi könyveinek egy része, a többi az emeleten van a szobájukban.

Adventi magazinok, amikben addig jutottam, hogy kedves ismerősök cikkeit, ötleteit, képeit megkerestem. Remélem, lesz időm alaposabban is elolvasni őket. 

Dugi rágcsa. 

Lassan alakulgat a ház többi része is. Volt itt nálunk pár nap egy jó kis vírus, ami szépen ledöntötte az egész családot, ez lelassította a dolgokat, de igyekszem behozni a lemaradásokat. 

Mikulásra

Tudom, most nagy divatja van a csillagos textileknek és a varrott csillagoknak. Nem szoktam követni a divatot, de ezekről az anyagokról eszembe jutott, hogy a gyerekeimnek kéne belőlük apróságokat varrni. Így készültek ezek. 

Mikulásra zsákok, csillagok és csizmák.

Volt Daninak egy pulóvere, nagyon puha fonalból, borzasztó szabással. Elbontottam, abból kötöttem a zsákokat, bélésnek kaptak csillagos anyagot. 

A gyerekek karácsonyfájára.

Kicsi csizmák. Valami lapos apróság belefér, de inkább dísznek készültek. 

A levelet már megírtuk a Mikulásnak hétvégén, már csak jónak kéne lenni. :)

A terasz ünnepi ruhája

Minden évben próbálom tartani magam, hogy csak advent első vasárnapjára díszítem ki a házat, előtte nem. Most kicsit előrébb hoztam a dolgot, vagyis nekiálltam. Egészen szombat délig úgy volt, hogy ovis családi nap lesz nálunk késő délután a teraszon, amikor a kisfiam úgy döntött, hogy ő inkább róka komával bulizik együtt... Szóval le kellett mondanunk az összejövetelt, pedig nagyon vártuk, készültünk rá. 

Nos, kicsit elkanyarodtam a témától, de a lényeg, hogy az összejövetel kedvéért kicsit díszítgettünk a teraszon, hogy a forralt borhoz, a forrócsokihoz és a teához  meglegyen a hangulat. Meg azért, mert még soha nem volt karácsonyra kidíszítve, mert nem volt teraszunk eddig. :)

A kinti adventi "koszorúnk".

A hentergő. Már kinéztem magunknak egy szépet, talán jövő nyáron meg is vesszük. 

A buli elmaradt, de kimentünk a teraszra egy órácskára. Meséltem nekik, aki kívánta ehetett, a beteg meg teázott. Megvártuk a sötétedést. 

Összeszedtem a házból minden ezüst és kék gyertyát. 

És az ablakban is bekapcsoltuk a fényt. Utálom, amikor beteg gyerekeket fényképeznek, de hát ott feküdt a fény alatt, levágni nem akartam a képről. :)

Adventi cserepek

Szombaton olyan vacak idő volt, hogy egész nap bent kuksoltunk a házban, így volt idő az adventi cserepeinket is elkészíteni. Már nagyjából nyáron kitaláltam, hogy idén szárított hortenziát szeretnék, cserépben, egy-egy szál gyertyával, egyszerűen. 

Anyukámnak rengeteg hortenziája van, abból a fajtából, aminek akkora virága van, mint egy ember feje. Egy nagyobb fejű emberé. :) 

Szóval tőle kaptam egy hatalmas csokrot, amit fellógattam, aztán csak száradt. Lefestettem négy cserepet fehérre. Nem tettem rájuk a számokat semmilyen technikával, hogy a későbbiekben más célokra is fel tudjam használni. Amúgy nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, mert a szárított hortenzia nagyon törékeny. 

Ilyen lett. Most eléggé illik a képbe, mert idén kicsit rózsaszínes, bordós lesz az étkezőnk az adventi időszakban. 

A kép meg szokás szerint vacak. Csináltam jó sokat, ez tűnt a legelfogadhatóbbnak, de így sem az igazi. 

Eddigi karácsonyaink

Készítettem itthon található anyagokból egy egyszerű kis képtartót. Egy vacak deszka, maradék festék, facsipeszek. Semmi bonyolítás, koptatás, transzferálást és egyebek. Csak egyszerűen. Megkerestem az összes eddigi karácsonyunk képeit, ami már alapban nagyon jó volt, mert így végignéztem egy csomó albumot. :)

A helye idén az étkezőnkben lesz, így majd talán csendesebben vacsoráznak a gyerekek, ha közben képeket nézegetnek. Bár kétlem. :)

Vakablak

Még nem is mutattam a nappalink vakablakát, ami már 1-2 hónapja a helyén van. Története csupán annyi, hogy a balatoni nyaralásunkon a férjem egyik nap úgy jött haza a bevásárlásból, hogy ő talált valamit, menjünk gyorsan, biztosan kell nekem. Mentem is. Egy nyaralót tataroztak és ezt az ablakot kidobták. Ép üveggel, nagyjából jó állapotú kerettel. Persze, hogy kellett. Nem vacakoltunk vele, csak egy frissítő festést kapott, meg alá egy polcocskát. Most kicsit csacskán áll a kanapéhoz képest, mert azt arrébb toltuk, de így sem rossz. Még őszi díszben áll, így mutatom meg, de már meg vannak számlálva a napjai, hamarosan karácsonyra díszítek. 

És egy kis kert is a gesztenyefával. A farakás múlt héten befejezte a levegőzést, lepakoltuk a ház alatti fatárolóba. És a fán sincs már levél.