Ajándékba

A hétvégén belevágtam a lekvárfőzésbe. Most készítettem harmadszor sütőtökből lekvárt. Az első nagyon finom volt, a második nem. :) A mostani nekem nagyon tetszik, narancsos sütőtöklekvár. Túl sűrűn nem fogom készíteni, mert oltárira bírok szenvedni a tök pucolásával, iszonyúan fájt tőle a kezem. 

Egy kivételével ajándékba szánom őket karácsonyra. 

Nyuszis zsúr

Szombaton megünnepeltük Dániel születésnapját a szokásos baráti társasággal is. Ugyanúgy "Találd ki, mennyire szeretlek!"-es szülinap volt, mint a családos. Nyolc kisgyerek volt a házunkban, akik nagyon jól érezték magukat, már aki nem dőlt ki a kanapén. :)

Répatorta. Nekem nagyon ízlett. És persze ronda. mert mint már írtam egyszer régen, nagyon nem tudok szép tortát csinálni. :)

A teríték.

Megint előkerültek a bébiitalos üvegek, amibe almás-banános répalevet töltötte, /Lidl/. A nyuszik fölé írtam a gyerekek nevét és ovis jelét, már akiét nem rontottam el. :)

A sok édesség mellé egy kis egészséges rágcsa. 

Ezennel befejeztük erre az évre a szülinapozásokat! :) 

Még kicsit őszözünk, aztán lassan jövök a  karácsonyi tervekkel és azok megvalósításával. Mert ugye nekem az egész év karácsony. :)

Már megint szülinap

Isten éltesse sokáig a férjemet, aki tegnap lett nem is mondom már el, hány éves! :) De jövőre kerek jön, nagy bulival! :)

A nappali átalakulása

Nagy munkán vagyunk megint túl. A nappalink új szekrénysort kapott, amit már nagyon-nagyon vártunk. A régi egy tipikus legénylakásba való kis szekrénysor volt, kevés tárolóhellyel és sok-sok porfogó nyitott polcocskával, aminek sok értelme nem volt. És alapban túl kicsi volt ide. Tavasszal elkezdtem megtervezni az újat, aztán nyáron egyeztettünk az új asztalosunkkal és szépen készülgetett. És kész! A beszerelés közel egy napba telt, amit megelőzött egy jó kis rendetlenség, amikor kipakoltunk az előzőből. 

A végeredmény:

Mi nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Az asztalos is nagyon precíz.

Már meg is töltöttünk minden helyet benne. Pakoltunk vagy két napig. 

A régi. Szándékosan nem raktam rendet a fotó kedvéért. Lyukak itt-ott, ahová pont csak semmirevaló kacatokat lehet letenni. Nem túl rendezett látvány. 

Az újhoz készíttettünk még egy tálalót is a nappali másik sarkába. Egyelőre ennek az alját feláldoztam a lenti játékok egy részének, mert iszonyúan utálom őket lent látni a szőnyegen szétszórva, de hát két kisgyerek van a háznál, kénytelenek vagyunk valahogy megoldani. 

Szóval ez lett belőle. Még gyönyörködünk. :)

Dániel ötödik születésnapja

A mai napon ünnepeltük Dániel kisfiam ötödik születésnapját. Pár hónappal ezelőtt kérdeztem tőle, milyen szülinapot szeretne /nekem sok idő kell, hogy mindennel elkészüljek/. Azt mondta, hogy nyuszikásat szeretne, vagyis nálunk a "Találd ki, mennyire szeretlek!" című mese a "nyuszikás". És lett neki "nyuszikás" szülinapja, kis őszi beütéssel. 

Az ajándékok, amiket tőlünk kapott. Egy könyv, egy egyedi "nyuszikás" póló, egy általam /kicsit bénán/ transzferált doboz a kavicsainak, egy csoki és egy bögre. A bögrét kedvenc porcelánfestőnkkel készíttettem. 

Az ünnepelt helye. 

Baba unokahúgival együtt tizennégyen voltunk. Pizzát sütöttem. A vacsora csupa-csupa baki volt. Pl. nem tettem szalvétát, a pizza oltári lassan sült, a tortáról szeleteléskor derült ki, hogy nem olyan ízű, amilyet kértem....A vége felé már kínomban röhögtem.

A terítéshez előkerültek a régi nyuszis dobozaink is, amik nem túl húsvétosak. 

Levelekkel, makkokkal, gesztenyékkel, tobozokkal.

Isten éltessen egyetlen kicsi Buckánk! :)

Még Pettson is 5 gyertyát gyújtott! :)

Gesztenye

Már a negyedik ősz, amikor elmondom újra, mennyire szerencsések vagyunk a szomszédainkkal, vagyis inkább a gesztenyefájukkal. :) Rögtön a közös kerítésünk mellett áll, így a fájuk összes virágának, levelének és gesztenyéjének a fele hozzánk potyog. És imádjuk! 

Főleg sütve. 

Ezt a kis kötött tárolót tavasz óta készítettem. Már meséltem róla, mennyire nem tudok köti, így ezen gyakoroltam a csavart mintát. :)

Megint egy évvel öregebb lettem...

Szerdán volt a szülinapom, megint öregedtem egy évet. Amióta gyerekeink vannak, azóta az ő születésnapjukból csinálunk nagy cécót, a mienket csak visszafogottan ünnepeljük. 

Óvodás kirándulás volt aznap, így csak gyorsan-gyorsan sütöttem egy levelestésztás-almás sütit, majd vacsora után az én szüleimmel el is fogyasztottuk. Meg maradt még egy kis kirándulásos kakaós csiga is, amit előtte este sütöttem. :)

Majd mutatom, mit kaptam a férjemtől. 

Kora ősz a Balatonon

A férjem egész héten be volt sózva, hogy nekünk ma el kell mennünk a Balatonra, mert még jó idő van, a víz is meleg, minden tökéletes lenne. Ez volt a terv szerda estig, amikor elkezdtek a gyerekek szépen sorban lebetegedni. De a férjem csak odáig volt, hogy menni kell. Így összeszedtük magunkat a déli alvás után és elindultunk. Uzsonnára ki is értünk. A gyerekek és én a parton maradtunk, Szabi meg megvalósíthatta az álmát és fürdött egyet még a Balatonban, idén utoljára. 

Bevallom, utálom a kánikulát, így ez a mai pár óra nekem többet ért bármelyik nyári balatoni nyaralásnál. Tökéletes idő, semmi zsúfoltság, a gyerekek nagyon élvezték. Csak az a fránya betegség ne lenne...

Csodálatosan tiszta a víz ilyenkor. 

Bartos Erika is velünk jött. :)

A lázas-taknyos bandának.

Drága fiam! A kihalt étterem soron csak találtunk olyan helyet, ahol még ilyenkor is főznek. Szegényem itt már kicsit ágyban szeretett volna inkább lenni. 

Imádjuk a Balatont! 

Hangolódás

Hétfőn a kisfiam közel három hónap nyári szünet után igen keservesen indult el az oviba. Nem sírt, csak majdnem. :) Aztán reggel mondogattam neki, hogy majd mindig kitalálunk valamit, amit közösen csinálunk ovi után, pl. csinálunk kortyolós teát. Ez nálunk olyan nagy dolog, mintha nyaralni mennénk. A kortyolós teázás nem hasonlít a reggeli teához, amit gyorsan bedobunk és állunk is tovább, hanem ez még pont annyira meleg, hogy csak kortyolni lehet és közben csak teázunk és ennyi. :) A gyerekek nevezték ezt el kortyolós teának, én meg ilyenkor értem, mire vágynak. Egy kis nyugira. Nos, ovi után kortyolós teáztunk, mesélt a napjáról, ami végül nem is volt olyan vészes. 

Julcsikám meg most kicsit nehezen találja fel magát. Tökéletesen megszokta, hogy az általa olyan nagyon imádott bátyja három hónapig mellette volt, volt kivel játszani, beszélni, veszekedni. Most meg csak anya. Szóval csajos délelőtt volt, sütöttünk kuglófot délutánra a tea mellé. Mandulás kuglóf eredetileg, nálunk kicsi dió is került bele, mert pont kicsivel kevesebb mandula volt itthon. És én nem porcukroztam meg olyan csodásan, ahogy az eredeti recept képénél van, mert így is több cukrot fogyasztunk, mint kéne. A recept itt található. 

Újabb képek a falon

A lépcsőfordulóban már kialakítottunk egy kis családi albumot a falra, most bővítve lett, csak máshol, de szintén az étkezőben. Kicsit tovább tartott a megvalósítás, mint terveztem, mert döcögősen ment a keret beszerzés is, aztán meg nehezen vettem rá magam a festésükre, végül a képválogatás sem ment 5 perc alatt. De csak elkészült. :)

Pár kedvenc fotó rólunk, főleg a gyerekekről.

Hátul látni a régi gyűjteményt.

Szeretjük a fotóinkat a falon, de egyetértettünk abban a férjemmel, hogy nem akarjuk  mindenhol magunkat látni. Ezek a képek viszont jól mutatnak az étkezőben, szeretünk rájuk nézni. Még egy kicsi bővítés lesz pár év múlva egy harmadik falra, de oda már csak 3-4 képet tervezek.