Osztálytalálkozó

15 évvel ezelőtt érettségiztem 11 társammal együtt. Emlékszem, a fizikatanár a legelső óránkon közölte az akkor 28 fős osztályunkkal, hogy ennek a bandának fele fog csak érettségizni. Kedves ember volt... Bejött neki. Tizenketten maradtunk. Csupa-csupa olyan emberke, akiket én nagyon szerettem és rengeteg emlékem kapcsolódik hozzájuk. 

Mivel kicsinyke társaságunk szerteszét szaladt a nagyvilágban, Németország, Anglia, Kanada, stb. , így az elmúlt 2 évben szerveztük ezt a találkozót. 

Istenem, annyit nevettem ma! Olyan jó volt látni újra a régi, szívemnek kedves embereket, akik ugyanolyan hülyék velem együtt, mint 15 évvel ezelőtt, csak már legtöbbjüknek gyereke is van. :)

A napunk az iskolánkban kezdődött, aztán ebéd egy étteremben, majd levezetésképpen nálunk gyűltünk össze már férjestől, gyerekestől. 

Kicsit készültem rá, amennyire az időm engedte. 

Tőlem egy kis emlék.

Remélem, hogy 5 év múlva újra ugyanitt. :)

Dániel és Szabolcs névnap

A kisfiamnak ma van a névnapja, a férjemnek pedig jövő héten lesz, de mindig egyben ünnepeljük. A névnapokból közel sem csinálunk akkora hacacárét, mint a szülinapokból, de azért kicsit mégis más, mint a sima hétköznapok. 

Nem igazán volt lehetőségem jobb képek készítésére, mert ma kicsit frontos mindegyik gyerek, egész nap a civakodás, nyafogás, hiszti....

Róka Úr az egyik ajándék. Nem a férjemé, hanem Danié. :)

Nyáron mindig megjön a kedvem a sárga színhez. 

A férjemnek könyv, természetesen. A fiam pedig kapott a róka mellé még egy igazi, nagyon jó minőségű, drágább kategóriás gyerektávcsövet. Most aztán nézheti majd Fonyódról a Badacsonyt. 

Készült még mára a bundáskifli mellé egy szedres-poharas édesség. Persze nem bírták kivárni, hogy díszítsem tejszínhabbal, szederrel. Mondom, ez egy ilyen nap. 

Julcsinak is rókát varrtam a névnapjára, akkor már megbeszéltük, hogy ő is azt kap. Már várta, néha emlegette. 

És örült neki. Azt mondta, hogy "Anya, te olyan szépeket tudsz varrni!". :)

Isten éltesse a Dánieleket és a Szabolcsokat!

Kamratöltés

Kezdődött a bodzaszörppel, amiből soha nem bírok elég sokat csinálni. 

12 liter készült idén, már csak 2 üveggel van belőle. 

Már csak 3 meggyfánk van a 4 helyett, de még ez is sok. Nem is szeretem a meggyet. De ha már itt van a rengeteg termés, nem hagyhatjuk, hogy rajta rohadjon a fán, így jött a befőzés, a már tavaly kipróbált csokis-banános meggylekvár. 10 kiló gyümölcsből készült, meg sok csokiból. Ennek a nagy részét elajándékoztam. Szóval jövőre még többet kell ebből is főzni. 

A szomszédoktól kaptunk egy hatalmas ládányi kajszit. Éjjel negyed 1-ig főztük a lekvárt, kb. 8 liternyi lett belőle. 

Legutoljára az almás-szeder készült. Érik a szeder a kertünkben, idén is nagyon sok, csak a szederrel az a baj befőzés szempontjából, hogy nem egyszerre érik be  10 kiló, hanem napi 3 marékkal. Ilyet még fogok főzni idén. 

Tervben van még idén a savanyúság eltevés. Eddig egyszer próbáltam, de akkor borzasztó rossz lett. :) Most máshogy próbálkozom majd. 

Tegnap

Még valamikor a nyár elején megvettem a Nők Lapja receptes különszámát, amiben fantasztikus péksütemények vannak. Az újság nekem nagyon tetszik, a borítójáról nem tudom levenni a szemem, olyan kis vidám. És úgy az egész tetszik, igényes magazin. Egy sós receptet már kipróbáltam belőle pár hete, ugyanakkor Dániel kiválasztott egy kakaós csigát is, hogy süssük meg. Azóta is vártuk, hogy elmúljon a nagy meleg és érdemes legyen bekapcsolni a sütőt. Tegnap jött el az ideje. Megsütöttük és nagyon finom lett, szóval biztosan fog még készülni. 

Aztán tele hassal és a becsípődött nyakammal nekiálltam kigazolni a szerencsétlen kis virágoskertemet, majd kiástam a téglák helyét a szegélyhez. Eddig kisebb-nagyobb kövek voltak szegélyként, de borzasztó nehéz volt gazolni közöttük, így a nagypapámtól hoztak nekem téglát és azzal raktuk ki. Mindenképpen jobb lett. Igen, van benne egy kis girbe-gurbaság. Így akartuk. :)

Dinnye

Most csak ennyi. :)