Karácsonyfánk

Erre az évre fehér-arany-krém fát terveztem, sok-sok saját készítésű dísszel. Mivel a varrott díszeket már nyáron elkezdtem, így sikeres volt a küldetés. Majd hozok egy külön bejegyzést külön a díszekről is. 

Szent este délutánján /vagyis szent délután :)/ a gyerekek déli alvása után az anyósom és apósom elvitte őket sétálni egyet, amíg mi apával "kitakarítjuk" az emeletet. :)

Volt rá egy óránk, hogy feldíszítsük a fát és az ajándékokat odapakoljuk. 

Ott kezdődött a megpróbáltatás, hogy új, nagyon hosszú égősorunk van, amit 20 percen keresztül ráncigáltunk ketten, mert annyira össze volt gabalyodva. Egy idő után elkapott kínomban a röhögőgörcs, hogy dobjuk a fára úgy, ahogy van, gubancosan, aztán majd világít ott egy kupacban. :) 

Csak sikerült. Aztán díszítettünk és a végeredmény nagyon-nagyon tetszett. 

Séta után jöttek és közöltük velük, hogy amíg fent takarítottunk, megérkezett a Jézuska és mi is mennyire meglepődtünk, amikor lejöttünk az emeletről. :) Dani is nagyon örült, de most Julcsi volt  a nagyobb szenzáció. Tavaly még baba volt, de idén már őszintén, sikongatva örült ő is. Nagyon aranyos volt, először rögtön minden díszt meg kellett neki nézni-fogni örömében, majd körbe-körbe forgott, sikoltozott, aztán fáradtan leült a kis lábait kinyújtva a szőnyegre és csak nézte a fát. Ezért megérte. A két gyerek öröméért. 

Ebben az évben a távolabbi családtagok és a barátok ilyen csomagolásban kapták az ajándékaikat. 

Az összes ajándék

Nagyon jó volt, kár, hogy vége. De a fa látványát még élvezzük egy kicsit. 

Karácsonyi terítékünk

Szent estére szépen megterítettem, ahogy szoktam. A kicsi asztalunkhoz mérten, egyszerűen. Az étkező színeihez passzolóan, piros-fehérben. 

A vacsorát kisgyerekes családhoz képest egész nyugalomban sikerült elfogyasztanunk. :) 

Volt halászlé, krumplisaláta sült kacsával. Desszertnek Fekete erdő rakottast készítettem pohárban. 

Bejáratunk

Rengeteget alkottam, díszítettem az elmúlt hetekben és jól le vagyok maradva azzal, hogy meg is mutassam őket. Sajnos már egy hete felváltva beteg valaki nálunk, egy napra én is kidőltem, szóval alapban mindennel el vagyok maradva, ami miatt nem keveset káromkodtam a napokban....

Még nem mutattam az idei karácsonyi bejáratunkat. Pótolom. :)

Koszorú fonal gombócokból. Jó sokáig tartott a gombolyagok tekergetése. Nem is most csináltam, hanem még valamikor ősszel. 

Tervben van, hogy ma még írok pár bejegyzést a további alkotásokról, hangulatokról. Remélem, sikerülni fog. :)

Piros-fehér étkező

Tavaly fehér volt az étkezőnk, az is nagyon tetszett, de minden évben rájövök, hogy piros nélkül nem az igazi a ház. Így idén piros-fehér az étkezőnk, a pöttyösökkel variálva, ahogy a konyhában is. 

Az ablak kicsi, elemes fénnyel. Ha tudnék fotózni, akkor talán meg tudnám mutatni a hangulatát, ha be van kapcsolva. De ugye nem tudok...

A tálalószekrény kicsit kupis lett. Itt áll halomban a több kiló csoki, amit a Mikulás/ok/ hoztak a gyerekeknek. És amiket majd a férjem és én eszünk meg a gyerekek egészségének megóvása érdekében. :)

Mindig a karácsonyi díszítésnél hiányzik a legjobban, hogy normális étkező asztalunk legyen, normális székekkel. 

A csizmák idén nem a lépcső korlátján lógnak, hanem alatta. 

Ezt az egyet megmentettem, de ilyen szívet varrtam vagy 50 darabot az elmúlt hónapban. 

Meg fehér alapon is. Nagyon szerettem varrni őket. És elhatároztam, hogy jövőre a nyári szünetben pont rá fogok érni ilyeneket varrni és nem december elején. 

Kakukktojás a mai bejegyzésben. Ebből nem tartottam meg semennyit sem sajnos, de ebben a színvilágban is rengeteget készítettem. 

Idén is kiakasztottuk az adventi naptárunkat, ami már félig le van fosztva. 

Mikulás

Nagy volt a készülődés idén is. Most már két gyerek várta aktívabban a Mikulást. Tavaly Julcsi még baba volt, de idén már csizmát pucolt, örült, amennyire egy 1,5 éves felfogja a dolgokat. 

Tegnap délután Dani segítségével sütöttünk kekszeket, amikből rénszarvasok lettek. 

Aztán még az esti fürdés előtt kipucolták a csizmáikat, amiket el is helyeztek az ablakban. 

Elalvás után a Mikulás bepakolta Dani ajándékait. 

És Julcsiét is. 

Aztán én még este megterítettem a reggelihez. Csak egyszerűen. 

Úgy tűnik, nálunk az ünnepeken az amerikai palacsinta a menő. Sima hétköznapokon ugyan nem sütök reggelit egy órán keresztül, de ünnepekkor belefér. 

Nekik érdemes. Julcsi konkrétan sikított örömében, amikor meglátta reggel a csizmáját. Dani meg odafutott az ablakhoz és a redőnyön keresztül kikiabált, hogy "Köszönöm, Mikulás!". :) 

Levél a Mikulásnak

Amióta Dani tud beszélni /szerintem ő így született/, azóta írunk levelet a Jézuskának, a Mikulásnak és a Nyuszinak is. Ő még írni nem tud, 4 éves, de diktálja, mit írjak. Tavaly, amikor Julcsi még baba volt, ezt diktálta: "Julcsinak hozzál új játékokat, mert a többit már összenyálazta!" :)

A levél

Dániel rajzolt is idén

Igen, drága szurtos képű kicsi Julcsám, látom, hogy Te is szépet rajzoltál. :)

Dani autója a Mikulásnak.

Ezeket a törpéket egyik este készítettük Danival. Semmit nem vettem hozzá, itthon összekapart anyagból dolgoztunk. Kicsi varrással és sok ragasztással. 

Lassan jövök az étkező képeivel, csak Julcsa eléggé beteg, lassabban mennek a dolgok.