Műanyag ovis buli

Az évzárón megbeszéltük több szőlővel, hogy majd a nyáron találkozunk ám. Aztán persze nem találkoztunk, mert mindenki jött-ment, túl meleg volt vagy esett az eső. Szóval nem jött össze. Aztán Szabival kitaláltuk, hogy csináljunk egy ovira hangoló kis délutánt, hívjunk meg mindenkit. Mindenkit nem tudtunk meghívni, mert nem ismerem az összes szülőt, de szervezkedtünk, üzentünk. Tegnap tartottuk, 34 felnőtt és 16 gyerek volt jelen. Még az óvónénik és a dajka is eljöttek. 

Batyus kerti buli volt, műanyag poharakkal, tányérokkal és evőeszközökkel. 

Ennyi ember még egyszerre nem volt nálunk. Elmondhatom, hogy késő este hulla fáradtan, de nagyon boldogan dőltem az ágyba, mert elképesztően jól sikerült délután kerekedett! 

A hentergő és egyéb teraszos dolgok

Úgy gondoltam, hogy mi biztosan ki fogunk maradni ebből a raklap őrületből, annyira nem jött be nekem ez a trend. Aztán készülgetett a terasz és egyik nap a fejembe vettem, hogy oda kéne valami hentergő, amin akár feküdni is lehet és mindenképpen kényelmesebb, mint széken ülni. 

Gondolkodtunk több megoldáson, legfőképpen az anyagiakat vettük figyelmembe, vagyis meg tudjuk házilag, 0 forintból is oldani. És maradt a raklap, mert az van itthon bőven. Ügyes, lelkes férjem nekiállt és csinált egy  hentergőt. 

Pár újabb kép a még mindig csak részben kész teraszról. 

Ez a hentergő. A párnák frissek és ropogósak rajta. Még annyi változás lesz, hogy vágatni kell rá egy vastagabb szivacsot és talán karfája is lesz majd egyszer. 

Rendezgetés

A sok-sok szenvedélyem közé tartozik a fényképek rendezgetése albumokba. Évekkel ezelőtt elkezdtem ugyanolyan méretű és alakú albumokat venni, mert elegem lett az összevisszaságból. Van már itthon sokféle, régi, barna képekkel teli, az ősökről, van esküvői, öcsémmel gyerekkori, utazós és természetesen a gyerekeinkről. Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a dolgot, utoljára Julcsi 3 hónapos korában hívattam elő képeket /most 15 hónapos/, így 170db kép jött össze a kedvencekből. 

A hétvégén újra kijutottunk a Balatonra pár napra, ahol volt időm ezzel foglalkozni. Röpke két órámba telt, mire csoportosítottam, időrendi sorrendbe raktam őket, albumba szuszakoltam és feliratoztam. Imádom ezt csinálni. 

Szerencsére nem csak addig jutok, hogy albumozom a képeinket, hanem néha-néha leülök vagy ülünk és lapozgatjuk is őket. 

Nyár

Bár úgy érzem, ennek a kánikulának soha nem lesz vége, ez már így marad örökre, a hírekben mégis azt mondták, jövő héttől hűvösebb lesz. Hiszem, ha látom...

Azon kevesek közé tartozom, akik télen is kánikula-ellenesek. 

Emlékek doboza

Dániel születésétől fogva gyűjtöm az apróságokat. Amúgy is nagy emlék-gyűjtő vagyok. Eddig ide-oda rakosgattam őket, de most eljött az idő, hogy helyet kapjanak. Egy olyan dobozt szerettem volna, amiben majd egyben oda tudom adni neki mondjuk 18. születésnapjára, ballagására, esküvőjére vagy egyéb nagy eseményre. 

Keresztszemes hímzéssel. Hát persze olyan hülye voltam, hogy nem számoltam ki, hogy középre kerüljön a név... Gondolkodtam, fessem-e vagy sem, egyelőre inkább nem. 

Olyan kicsike apróságok, amikre nézve bármikor tudok sírni pár percet. 

A tetőnek a belsejét még lehet, hogy kibélelem valami szép papírral, de egyelőre nem találtam megfelelőt. 

Ici-pici zokni

Egy ici-pici body. A kép annyira nem adja vissza, mennyire kicsike!

Városunk ligetében áll két életfa szobor. Az újszülöttek kapnak egy levélkét, ami felkerül a fára. Ez Dani levelének másolata. 

Kórházi karszalag. Még az enyém is megvan anyukámnál. 

Napilapunkban szombatonként megjelenik egy cikk, amiben értesítik a megye olvasóit, kik születtek az elmúlt héten. 

1-es pelenka. 

:)

Készül a lányos verzió is. 

Olvasós a teraszon is

Már annyi helyen van olvasós kuckó a házban és a kertben, hogy lassan neki kéne állni intenzívebben olvasni is. :) Olvasok sokat, csak nem annyit, amennyit szeretnék. 

Nos! A majdnem kész teraszunkon is elkészült az olvasós részleg. 

Már készül mögé egy kis kerítés is, attól még kuckósabb lesz.

Íme! A padot imádom. A részletes történetét nem tudom, csak annyit, hogy a várdai kastélyból került a nagyszüleimhez 2db belőle. A másik még anyukáméknál van a nyaralóban. Valami olyasmi történt, hogy amikor felszámolták kb. 50 éve a kastélyt, akkor akik valaha ott dolgoztak, azok között elosztogattak értéktelen tárgyakat, vagy ilyesmi. A nagyszüleim várdaiak. Amúgy abban a kastélyban lakott Szász Endre festőművész a halála előtt. 

A padot mi festettük fehérre, előtte apukám festette le mindig valami maradék festékekkel. 

Ezt az újságtartót az apukám csinálta 33 évvel ezelőtt. Régen volt türelme, ideje és kedve ilyesmikkel pepecselni. Ezt is Várdáról hoztam el, már csak ott kallódott a porta végében. Nem festettem le, egyelőre ilyen marad.

Ilyen színűt fogok szaporítani, hogy jövőre több legyen a teraszon. Nagyon kellemes a színe. 

A párna pedig múlt héten lett készen. Egyszerű, szeretem. Már csak idő kéne, hogy olvasgatni is tudjak itt. 

Mert megígértem

Kisfiamnak és a férjemnek közel van egymáshoz a névnapja. Megígértem nekik, hogy a névnapjuk környékén kapnak amerikai palacsintás reggelit. Tudom, nem olyan nagy dolog ez, de én nem vagyok az a pedáns háziasszony, aki reggelire frissen süti a kalácsot és hasonlók. 

Dani névnapján Fonyódon voltunk, Szabién Gannán, egyik helyen sem voltak adottak a normálisabb konyhai körülmények, így itthonra tolódott. Tegnap reggel bepótoltuk.