Piros-fehér étkező

Tavaly fehér volt az étkezőnk, az is nagyon tetszett, de minden évben rájövök, hogy piros nélkül nem az igazi a ház. Így idén piros-fehér az étkezőnk, a pöttyösökkel variálva, ahogy a konyhában is. 

Az ablak kicsi, elemes fénnyel. Ha tudnék fotózni, akkor talán meg tudnám mutatni a hangulatát, ha be van kapcsolva. De ugye nem tudok...

A tálalószekrény kicsit kupis lett. Itt áll halomban a több kiló csoki, amit a Mikulás/ok/ hoztak a gyerekeknek. És amiket majd a férjem és én eszünk meg a gyerekek egészségének megóvása érdekében. :)

Mindig a karácsonyi díszítésnél hiányzik a legjobban, hogy normális étkező asztalunk legyen, normális székekkel. 

A csizmák idén nem a lépcső korlátján lógnak, hanem alatta. 

Ezt az egyet megmentettem, de ilyen szívet varrtam vagy 50 darabot az elmúlt hónapban. 

Meg fehér alapon is. Nagyon szerettem varrni őket. És elhatároztam, hogy jövőre a nyári szünetben pont rá fogok érni ilyeneket varrni és nem december elején. 

Kakukktojás a mai bejegyzésben. Ebből nem tartottam meg semennyit sem sajnos, de ebben a színvilágban is rengeteget készítettem. 

Idén is kiakasztottuk az adventi naptárunkat, ami már félig le van fosztva. 

Mikulás

Nagy volt a készülődés idén is. Most már két gyerek várta aktívabban a Mikulást. Tavaly Julcsi még baba volt, de idén már csizmát pucolt, örült, amennyire egy 1,5 éves felfogja a dolgokat. 

Tegnap délután Dani segítségével sütöttünk kekszeket, amikből rénszarvasok lettek. 

Aztán még az esti fürdés előtt kipucolták a csizmáikat, amiket el is helyeztek az ablakban. 

Elalvás után a Mikulás bepakolta Dani ajándékait. 

És Julcsiét is. 

Aztán én még este megterítettem a reggelihez. Csak egyszerűen. 

Úgy tűnik, nálunk az ünnepeken az amerikai palacsinta a menő. Sima hétköznapokon ugyan nem sütök reggelit egy órán keresztül, de ünnepekkor belefér. 

Nekik érdemes. Julcsi konkrétan sikított örömében, amikor meglátta reggel a csizmáját. Dani meg odafutott az ablakhoz és a redőnyön keresztül kikiabált, hogy "Köszönöm, Mikulás!". :) 

Levél a Mikulásnak

Amióta Dani tud beszélni /szerintem ő így született/, azóta írunk levelet a Jézuskának, a Mikulásnak és a Nyuszinak is. Ő még írni nem tud, 4 éves, de diktálja, mit írjak. Tavaly, amikor Julcsi még baba volt, ezt diktálta: "Julcsinak hozzál új játékokat, mert a többit már összenyálazta!" :)

A levél

Dániel rajzolt is idén

Igen, drága szurtos képű kicsi Julcsám, látom, hogy Te is szépet rajzoltál. :)

Dani autója a Mikulásnak.

Ezeket a törpéket egyik este készítettük Danival. Semmit nem vettem hozzá, itthon összekapart anyagból dolgoztunk. Kicsi varrással és sok ragasztással. 

Lassan jövök az étkező képeivel, csak Julcsa eléggé beteg, lassabban mennek a dolgok. 

A konyha ünneplős ruhája

Anyukám segítségével elkészült az ünnepi függönyünk a konyhánkba. Eredetileg kockáson gondolkodtam, de terveben volt, hogy előveszem a pöttyös mázas gyűjteményem, így kicsit bizonytalanul, de vettem pöttyös anyagot. És nem bántam meg. Imádom!

A karácsonyi dekorálás itt még nem teljesen 100%-os, csak 95. :)

Tűpárna Redcountrytól, ami eszem ágába nincs tűt szúrni. :)

Vaku nélküli kép. 

Holnap, ha minden jól megy, jön az étkező is. 

Élvezzük a napsütést

Párnapos képeket hoztam. A férjem kivett 2 nap szabadságot, így lett egy hosszú hétvégénk. Eredetileg is úgy terveztük, hogy most kicsit belehúzunk a munkába, elmaradt dolgokat csinálunk meg, pl. kerékcsere, gereblyézés, utolsó fűnyírás, favágás, stb. A kert felásása már sajnos nem fért bele. 

Én imádom az őszt. leginkább azt az őszt, amikor nem esik az eső, mert nálam egy esős őszi nap egyenlő a házban gubbasztással két gyerekkel, ami annyira nem izgalmas. De amikor ilyen csodásan süt a nap, azt imádom! 

A munkák mellett szakítottunk időt egy kinti uzsonnázásra is. A terasz még mindig nincs kész, készülök összeveszni az asztalosunkkal...

Ilyen sütőtökös sütit minden évben sütök párszor. Nagyon szeretjük. 

Bolhapiacos tányérok. Már bánom, hogy nem hoztam el a másik kettőt is. 

Tea-imádóknak ajánlom kipróbálásra, nekünk nagyon-nagyon tetszik az íze. 

A bögréket Tihanyban vetem nyár elején a gyerekeknek.

Nyolc fa alatt gereblyézünk minden ősszel, köztük Kaposvár egyik legnagyobb gesztenyefája alatt is. 

Az olvasós sarok is őszbe borult. 

Mivel a tél márciusig tart, így annyira nem bánom, hogy ilyen sokáig van jó idő.

Egy újabb születésnap

Október végén ünnepeltük  a férjem születésnapját és ezzel lezárult erre az évre a születés- és névnapok sorozata. 

A szokásos módon csak a szülőkkel sütiztünk egyet. Vagyis most poharas desszertet készítettem, ami nagyon-nagyon fonom. 

Kicsit őszies hangulatban

Isten éltesse sokáig! :)

Ősz bent is

Borzasztóan el vagyok havazva. Szinte egyfolytában varrok. És már érzem azt az idegességet, amit minden évben ilyenkor megfogadom, hogy elkerülök. Nem sikerült, megint túlvállaltam magam. De a panaszkodásnak vége, jöjjön pár kép a benti őszi hangulatunkról. 

Konyhaablakból egy részlet.

A nyáron hímeztem ezt a kis képet.

Az új  őszi függönyöm a konyhaablakba. Anyukám varrta meg, nekem erre már nem volt kapacitásom. 

Tavaly hímeztem. nem túl szép, mert nagyon fura minta volt.

Lógnak a körtés alátétek, amiket ősz elején varrtam maradékokból. 

Használatban.

Étkezőből egy részlet.

Nálunk muszáj viaszos terítőt használni, mert a gyerekek úgy esznek mint a kismalacok. Viaszos terítő nélkül napjában 5 textil terítőt cserélhetnék. Nem túl esztétikus, de igyekszem szebbeket venni. Ezt a nyáron vettem a Balatonon egy kínaiban.

A szokásos őszi párnáink. Még mindig nem tervezem a cseréjüket, mert szeretem  őket. 

Nálunk is készült töklámpás. Ilyen vidám. :)

Összességében ugyanolyan a házunk ilyenkor, mint minden évben, narancsos-barnás, meleg, kuckós, vidám.