2014. július 28.

Könyves kuckó

A nappalinak a könyves kuckós részét még nem mutattam be. Íme:
A nappali bejárata felől nézve ilyen a térelválasztó könyvespolcunk. Jó látni a régi képekkel összehasonlítva, hogy mennyit gyarapodott már a könyveink száma az elmúlt 2 évben. 
Ez beköltözés után készült kép, még se szőnyeg, se függöny a kuckóban.


Jelenleg kicsit más funkciója van a könyves részlegnek, ugyanis ez lett Julianna babám nappali alvós és pelenkázós helye. 


Az olvasós részleg gyerekkönyvtár része. 

Nagyon szeretjük a nappalinak ezt a részét is, bár sajnos nem sok időt töltünk itt, mert az olvasás kicsit lekorlátozódott az esti elalvásunk előtti 5 percre, ágyban.
Na, de majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek....


2014. július 24.

Képek

Imádom a fényképeket. Itthon halomban állnak az ilyen-olyan albumok. A lépcső feljáró nagyon üres volt, tudtam, hogy oda csak fényképek kerülhetnek. 
Ezeket a kereteket úgy guberáltam össze nagymamáktól, bolhapiacokról. Mivel régi fajták voltak arany kerettel, így lefestettem őket barna festékkel és ilyen szépek lettek sépia képekkel. 
Majd bővíteni szeretném, csak még keret-gyűjtő fázisban vagyok. 

2014. július 23.

Konyhánk és az étkezőnk története

Gondolkodtam, mivel is folytassam. Először is nagyon kéne új képeket csinálnom...
Legyen mára a konyha és az étkező bemutatása.
A konyha ilyen volt, mikor megvettük a házat. Hátsó kertre néző nagy ablakkal, amit nagyon szeretek. A régi tulajnak egy tömörfa konyhaszekrénye volt, ami új korában gyönyörű lehetett, de nagyon megkopott, így elvitték, nekem nem kellett. A csempe anyagi okok miatt maradt, meg egy fél napos sikálás után szép is lett. A munkálatokat itt is a tapéta letépésével kezdtük. 

A konyha és az étkező között van egy a pult, amin nagyon gondolkodtunk, hogy kivetessük-e, de végül abban maradtunk, hogy elég szép dísze a háznak, maradhat.

Az étkező. A járólap szép és nem is olyan régi, így az is maradt. Viszont körben a lambériát leszedtük, csak a lépcső környékén hagytuk meg.

Az étkezőből ez a szép lépcső vezet az emeletre. 

Ez a kép is már jó régi, de nagyjából látszik, milyen lett az étkező. Szeretjük. A pöttyös garnitúrán azóta már bővült és átköltöztek a konyhaablakba. 

És a konyha, amit nagyon szeretek. Most már mosogatógépem is van azóta. 
A bútort teljesen én terveztem, a porcelán fogantyúk méregdrágák voltak, a férjem a mai napig nem tudja az árukat. :)
Igyekszem a konyháról is újabb képeket hozni.

2014. július 21.

Nappalink története

A ház vásárlásakor egy dolog nem tetszett, az a nappali, ugyanis túl kicsinek találtam. Az egyik falon egy hatalmas boltív, a másik falon hatalmas ablak, a harmadik fal meg végig ablakos. Nehezen bútorozható és még a karácsonyfának sem lett volna helye.

A nappali mellett viszont volt egy másik szoba is, aminek nem láttam funkcióját. Így megkezdődött a harc köztem és a család többi tagja között, mivel én ragaszkodtam hozzá, hogy a két szoba közti falat ki kell venni, a család többi tagja szerint meg nem. Szerintük úgy túl nagy nappali lenne, szerintem meg egy panel lakás nappalija után jól fog jönni a nagy nappali. 
Én nyertem. :)
A munka ott kezdődött, hogy a mozaik parkettát fel kellett feszegetni, mivel a másik szobában meg teljesen más padló volt, meg ez a mozaikos dolog nem a mi stílusunk. Aztán kezdődött a tapéta tépés. Szerintem tapétával álmodtam azokban a hetekben.

Jött a kőművel a segítőjével és kiszedték a falat, majd kiegyenlítették a nappali alját, mert a két szoba nem volt vízszintben egymással.

"Illatos fahéj" színűre festettünk a festővel, amibe beleszerettünk egyből. 

A laminált padlót apukám rakta le, mert ő profi benne. Itt volt egy kis bibi, mert 4 hónap múlva ki kellett pakolnunk a nappalit, felszedni a padlót és újra lerakni, mert az egész valami miatt hullámzott, mint a tenger. 
A járólapos részen majd egyszer kandalló vagy cserépkályha lesz.
Frissebb képem nincs. Azóta már függöny is van és a bútorokon is változtattunk. A szekrénysor és az ülőgarnitúra régi. A térelválasztós könyves polcot csináltattuk, én terveztem ilyenre. Ja! És most nézem, hogy azóta más szőnyegeink vannak. 

Azt hiszem, ideje lenne új képeket csinálni a nappaliról, csak előtte rendet kéne rakni. :)
Egyáltalán nem bántuk meg, hogy össze lett nyitva a két szoba, szeretjük, hogy ilyen nagy. És mindig is szerettünk volna egy olvasós részleget is, így a térelválasztóval ez is megvalósult. 



2014. július 19.

Barna-fehér

Tegnap összejött nálunk a család apraja-nagyja és akinek 2 héten belül van névnapja vagy szülinapja, azt megünnepeltük. Köztük Dániel kisfiam névnapját is. 
Az egyik mániám az ünnepi teríték. Sajnos kb. évente 2x van rá lehetőségem, hogy ezen agyaljak. A nagyszülőket hívjuk meg ezen az évi 2 alkalmon. A barátaink meg nem ilyen beállítottságúak, velük nem szoktunk közös vacsikat csinálni, de még egy teázós, kávézós, kapucsínózós sütizést sem. Pedig tök jó lenne. Mivel sok a gyerek a baráti társaságunkban, így általában műanyag tálba öntjük a kukót és ennyi. 
Már régóta terveztem, hogy ki szeretném próbálni a barna terítést. Adottak a fehér Zsolnay tányéraim, már csak a maradékot kellett barnával kitalálni. Álltam a méteráru boltban és kis híján egy barna alapon fehér virágos anyagot vettem a terítőnek, mikor megláttam ezt a pöttyös anyagot és tudtam, hogy ez lesz az igazi. És tényleg! 
A kis barna virágos teakiöntőt múlt héten vettem a fonyódi bolhapiacon kb. 300 forintért.  A barna gyertya alatt kávé van, ami még a 4 évvel ezelőtti esküvőnk dekorációjából maradt. 
Az este jól sikerült, a vacsi ízlett mindenkinek és még a gyerekek is  jól viselkedtek. 

2014. július 17.

Lépcső

Amikor ide költöztünk, volt a bejárati ajtó előtt egy ormótlanul nagy, beltéri!!! járólappal lerakott, szerkezetileg és minőségileg borzasztó lépcsőnk. A járólap egy csepp esőtől is rettenetesen csúszott, a havat és jeget nem is említem. Konkrétan télen négykézláb közlekedtünk rajta, de úgy sem volt egyszerű. Aztán mikor egy nyirkosabb tavaszi napon a gyerekkel az ölemben megcsúsztam és leestem róla, akkor lett végképp elegünk. Jöhetett a kőműves.
Ez itt a régi lépcső és az akkor még kicsike fiam. Mivel az egész meg volt rogyva, fel kellett törni az egészet. Nem volt kis meló, a rombolást apukám és a férjem csinálták.

A lerombolt állapot. Rengeteg beton kijött belőle. Nem kicsi izomlázam volt attól, hogy konténerbe dobáltam a betondarabokat. Vagyis dobáltuk. 
Egy szép őszi napon készen is lett az új lépcső. Biztosra akartunk menni a csúszást illetőleg, így választottuk ezt a követ holmi járólap helyett. Nekünk tetszik. A formája pedig kicsit meg lett csonkítva, nem kell nekünk akkora lépcső. A fal pedig a lépcső mentén delappal lett kirakva, amivel majd a lábazatot is megcsináltatjuk egyszer. Ha nyerünk a lottón. Azóta már volt egy tél, nem csúszott egyáltalán.



2014. július 16.

Szedrezés

A kertünkben van 4 nagy fekete szeder bokor. Mivel teljesen hülye vagyok a kertészkedéshez, így nekiálltam internetről megtanulni, mit kell ezekkel a bokrokkal csinálni. Tavaly nem volt túl sok termése, idén viszont rengeteg. Csak egy baj van, nem egyszerre érik be mind, hanem folyamatosan, így 1 kilónál többet nem lehet egyszerre szüretelni. 
A tegnapi 1 kilóból nekiálltam lekvárt főzni. 3,5 üveg lett belőle. És finom. 

Kezdetek

Van és volt is nekem több blogom is. Volt magán blogom évekig, ahová a szerelmi hülyeségeimet és gyötrődéseimet írtam évekig. Aztán felnőttem, lezártam a blogot. Aztán van kreatív blogom, ahová évekig töltögettem a munkáimról a képeket, de azt megette a facebook, ott folytattam tovább. Aztán van a gyerek blogom, amit 3 éve írok és nem tervezem megszüntetni.
Olyan sok fantasztikus, inspiráló blogot olvasgatok régóta lakásokról, házakról, kertekről, hogy egyszerűen úgy éreztem, nekem is kell egy hely, ahová a házikónkról írhatok. Ezt terveztem már hónapok óta, de mindig lebeszéltem magam. Még fényképezni sem tudok normálisan...
Aztán ma bekattantam és úgy döntöttem, megcsinálom. Legyen egy blog a kuckónkról.
Röviden írok az előzményekről: lassan 2 éve lakunk itt, akkor vettük ezt a házat. Rengeteget dolgoztunk már rajta, szorgos két kezünk festett, gazolt, kapált, ásott, parkettázott, stb. És még iszonyú sok munka van rajta. A tökéletestől még bőven messze van, mert megvettük, kinyögtük az árát, aztán nem úgy volt ám, hogy az utolsó kiskanálig mindent újan tettünk bele. Fenét! Hoztuk a régi cuccainkat és szépen, lassan bővítgetünk,cserélünk, felújítunk. Majd hozok sok-sok "ilyen volt, olyan lett" képet!
Ötletem rengeteg, már csak pénz és idő kell, hogy a kis házikónk és udvara olyan legyen, amilyet álmodtunk magunknak.
Ennyi! :)